Oldal 336 [336]
Az aeguusok földjén ebben az évben annyira változó szerencsével folyt a há¬
ború, hogy sem a harctéren, sem Rómában nem tudták eldönteni, ki győzött.
A katonai íribunusok közül Gaius Aemilius és Spurius Postumius vezette a had¬
műveleteket. (6) Kezdetben együtt irányították a háborút, majd miután az el¬
lenséget egy ütközetben szétszórták, úgy döntöttek, hogy Aemilius Verrugót
szállja meg egy helyőrség élén, Postumius pedig a környéket dúlja fel. (7) De
a sikerek után gondatlanul, rendezetlen menetben vonuló Postumiuson rajtaü¬
töttek az aeguusok, seregét megfélemlítették és a közeli dombokra szorították.
A rémület a Verrugót kézben tartó másik seregre is átcsapott. (8) Postumius,
miután biztos helyre vonult katonáival, gyűlést hívott egybe, és szemrehányást
tett nekik fejvesztett futásukért és azért, hogy éppen a leggyávább, menekülésre
mindig kész ellenségtől hagyták magukat megverni. A katonák mind azt kiál¬
tozták, hogy jogos a szemrehányás, szégyenletes, ami történt, de jóváteszik hi¬
bájukat, nem lesz tartós az ellenség öröme. (9) Követelték, hogy azonnal vezes¬
se őket az ellenséges tábor alá (amely ott volt a síkságon, látótávolságban), és
büntesse meg őket kedve szerint, ha nem foglalják el még az éj beállta előtt. (10)
Postumius megdicsérte őket, majd megparancsolta, hogy gyűjtsenek erőt, és
a negyedik őrségváltás idejére álljanak készen. De az ellenség is megindult, hogy
elzárja a rómaiak elől a Verrugo felé vezető utat, és megakadályozza, hogy az éj
leple alatt elmeneküljenek arrafelé. Így épp szembetalálkoztak, és még napkelte
előtt — igaz, hogy egész éjjel sütött a hold — megkezdődött a csata. A csata ki¬
menetele éppolyan bizonyos volt, mintha nappal harcoltak volna. (11) Verrugóban
azonban az odáig elhallatszó csatazaj miatt azt hitték, hogy a római tábor ostrom
alatt áll, és ettől olyan nagy rémület tört ki, hogy hiába próbálta Aemilius két¬
ségbeesetten visszatartani katonáit, azok rendezetlen sorokban Tusculumba
menekültek. (12) Innen jutott el Rómába a rémhír, hogy Postumiust seregével
együtt lemészárolták. O azonban — amikor napkelte után a rómaiaknak nem
kellett többé félniük, hogy csapdába esnek, ha az ellenséget felbomlott hadrend¬
ben üldözőbe veszik — végiglovagolt a csatasor előtt, számon kérte a katonákon
ígéretüket, és úgy felszította bennük a harci kedvet, hogy az aaguusok most már
nem tudtak ellenállni rohamuknak. (13) A menekülők között rendezett vérfür¬
dő — mint mindig, ha a derekasságnak fölébe kerekedik a düh — az ellenség
teljes megsemmisítésével végződött. A Tusculumból érkezett alaptalan gyászhír
után megjött Postumius babérgallyal díszített levele," amely tudatta, hogy a római
népé a győzelem, az aeguusok serege elpusztult.
! Szokás volt a jó hírt vagy győzelmet bejelentő levelet babérággal feldíszíteni.
335