Oldal 337 [337]
29.
(1) Minthogy a népzribunusok kezdeményezései még nem értek célt," a köznép
arra törekedett, hogy a javaslat előterjesztői tartsák meg zribunusi tisztségüket,
az atyák pedig arra, hogy a javaslat ellenzőit válasszák újra. De saját választási
gyűlésein a köznép akarata esett latba nagyobb súllyal. (2) Az atyák ezt a sérel¬
met úgy torolták meg, hogy senazusi határozatot hoztak a köznép által gyűlölt
consuA tisztség visszaállításáról.? 15 év után újra consulokat választottak: Lucius
Lucretius Flavust és Servius Sulpicius Camerinust [393].
(3) Az év elején a népzribunusok — minthogy egyetlen tisztségviselő társuk
részéről sem fenyegetett tiltakozás — még elszántabban törekedtek a törvényja¬
vaslat elfogadtatására, a consulok pedig, éppen ezért, nem kisebb hévvel szálltak
szembe velük. Míg a polgárság figyelme erre az ügyre összpontosult, az aaguusok
bevették Vitelliát, a területükön létesített római coloniát. (4) A telepesek nagy
része sértetlenül eljutott Rómába, minthogy a várost az éjszaka folyamán árulás
játszotta az ellenség kezére, és túlsó részén szabad út nyílt a menekülésre. (5)
A feladatot Lucius Lucretius consulra bízták, aki seregével odavonult, ütközetben
diadalt aratott az ellenségen, és győztesen tért vissza Rómába — egy sokkal na¬
gyobb csatára.
(6) Törvény elé idézték a két évvel korábban hivatalban volt népzribunusokat,
Aulus Verginiust és Quintus Pomponiust. A senatus egyértelmtien becsületbeli
kérdésnek tartotta, hogy védelmükre keljen, hiszen nem a magánéletben vagy
tribunusi tisztükben elkövetett vétkükért vádolták be őket, csak azért, mert az
atyák kedvében járva megvétózták a többi íribunus javaslatát." (7) De a senatus
pártfogásánál erősebbnek bizonyult a köznép haragja, és így — a lehető legrosz¬
szabb példát szolgáltatva, az atyák nagy felháborodására — ártatlanul 10 000 sú¬
lyos bronzpénz bírságra ítélték őket fejenként.
(8) Camillus nyíltan rábizonyította bűnét a köznépre: most szembefordul
saját embereivel, és nem látja be, hogy ha a zribdunusok ellen ilyen botor ítéletet
hoz, óvási joguktól fosztja meg őket, és ezáltal magát a íribunusi hatalmat ássa
alá. (9) Tévednek — mondta -, ha azt képzelik, hogy a senazus eltűri e testület
zabolatlan féktelenségét. Az atyäk, ha a zribunusi hatalmat nem tudjäk ¢ribunusi
segítséggel letörni, majd találnak más fegyvert ellene. (10) A consuloknak is
! Arról a I. Sicinius népéribunus által előterjesztett javaslatról van szó, hogy a rómaiak
települjenek át a meghódított Veiibe (vö. V. 24. 7-10).
? Miután csak patrícius lehetett consul, ez a tisztség a patrícius uralom jelképévé és bizto¬
sítékává vált. A nép csak 367-ben vívta ki, hogy plebejus is lehessen consw/ (VI. 42. 11).
3 Läsd V. 25.1.
336