Oldal 335 [335]
vagyunk. (14) Küldjetek embereket fegyvereink, túszaink, városunk átvételére;
kapuink tárva-nyitva állnak. Nem fogtok csalódni hűségünkben, ahogy mi sem
a ti uralmatokban." (15) Camillusnak polgártársai és az ellenség egyaránt kö¬
szönetet mondtak. A faliscusokat a római sereg egyévi zsoldját kitevő összeg
megfizetésére kötelezték, hogy a római népet mentesítsék az adófizetés alól.
Miután megköttetett a béke, a római sereg hazavonult.
28.
(1) Camillus visszatért Rómába. Sokkal nagyobb dicsőség övezte most, amikor
az ellenséget igazságosságával és becsületességével győzte le, mint amikor dia¬
dalmenetében fehér lovak vontatták végig szekerét a Varoson. A senatus nem
tudta elviselni néma szemrehányását, ezért haladéktalanul teljesítették az általa
tett fogadalmat. (2) Lucius Valeriust, Lucius Sergiust és Aulus Manliust egy
szál hadihajón útnak indították azzal a megbízatással, hogy az Apollónak foga¬
dalmi ajándékul szánt arany vegyítőedényt vigyék el Delphoiba. De a szicíliai
szorostól nem messze liparaibeli kalózok elfogták és Liparaiba vitték őket.! (3)
Ebben a városban a kalózkodást mintegy állami szinten űzték, és az volt a szo¬
kás, hogy a zsákmányon megosztozott a lakosság. Az állam élén ebben az évben
egy bizonyos Timaszitheosz állt, aki jellemében sokkal inkább a rómaiakhoz,
mint honfitársaihoz hasonlított. (4) Mivel benne magában is tiszteletet ébresz¬
tett a követek neve, az ajándék, az isten, akinek küldték, és az ajándékozás oka,
a tömegben is — amely legtöbbször olyan, mint uralkodója — felkeltette az illő
vallásos félelmet. A követeket az állam vendégeinek tekintette, sőt hajókíséretet
is adott melléjük a delphoi útra, és sértetlenül küldte őket vissza Rómába. (5)
A senatus határozatilag vendégjogot adományozott? és az állam nevében aján¬
dékot küldött neki.
! A Lipari-szigeteket a VI. században gyarmatosították a knidosziak. Az V. században
Liparai város lakói már önálló politikát folytattak, és próbálták megőrizni függetlensé¬
güket az etruszkokkal, ill. később az athéniakkal és a karthágóiakkal szemben.
? Az ällammal kötött vendegbarätsäg (hospitium publicum) egy adott ällam és egy másik
ällam egy polgära közötti diplomäciai kapcsolatot jelentette. Az ilyennel kitüntetett
személy Rómában hivatalos vendégnek számított, és minden politikai vagy magänügyben
számíthatott az állam segítségére, viszonzásként pedig ő is hasonló segítséget biztosított
a maga államához érkező római követeknek. Ez esetben Timaszitheosz adta meg először
ezt a jogot a három követnek, majd ő is megkapta ugyanezt Rómától. — A rómaiak még
jóval később is méltányolták Timaszitheosz érdemeit, és amikor Kr. e. 252-ben elfoglalták
Liparait, az uralkodó utódaival jóindulatúan bántak.
334