Oldal 336 [336]
OCR
Az aeguusok földjén ebben az évben annyira változó szerencsével folyt a háború, hogy sem a harctéren, sem Rómában nem tudták eldönteni, ki győzött. A katonai íribunusok közül Gaius Aemilius és Spurius Postumius vezette a hadműveleteket. (6) Kezdetben együtt irányították a háborút, majd miután az ellenséget egy ütközetben szétszórták, úgy döntöttek, hogy Aemilius Verrugót szállja meg egy helyőrség élén, Postumius pedig a környéket dúlja fel. (7) De a sikerek után gondatlanul, rendezetlen menetben vonuló Postumiuson rajtaütöttek az aeguusok, seregét megfélemlítették és a közeli dombokra szorították. A rémület a Verrugót kézben tartó másik seregre is átcsapott. (8) Postumius, miután biztos helyre vonult katonáival, gyűlést hívott egybe, és szemrehányást tett nekik fejvesztett futásukért és azért, hogy éppen a leggyávább, menekülésre mindig kész ellenségtől hagyták magukat megverni. A katonák mind azt kiáltozták, hogy jogos a szemrehányás, szégyenletes, ami történt, de jóváteszik hibájukat, nem lesz tartós az ellenség öröme. (9) Követelték, hogy azonnal vezesse őket az ellenséges tábor alá (amely ott volt a síkságon, látótávolságban), és büntesse meg őket kedve szerint, ha nem foglalják el még az éj beállta előtt. (10) Postumius megdicsérte őket, majd megparancsolta, hogy gyűjtsenek erőt, és a negyedik őrségváltás idejére álljanak készen. De az ellenség is megindult, hogy elzárja a rómaiak elől a Verrugo felé vezető utat, és megakadályozza, hogy az éj leple alatt elmeneküljenek arrafelé. Így épp szembetalálkoztak, és még napkelte előtt — igaz, hogy egész éjjel sütött a hold — megkezdődött a csata. A csata kimenetele éppolyan bizonyos volt, mintha nappal harcoltak volna. (11) Verrugóban azonban az odáig elhallatszó csatazaj miatt azt hitték, hogy a római tábor ostrom alatt áll, és ettől olyan nagy rémület tört ki, hogy hiába próbálta Aemilius kétségbeesetten visszatartani katonáit, azok rendezetlen sorokban Tusculumba menekültek. (12) Innen jutott el Rómába a rémhír, hogy Postumiust seregével együtt lemészárolták. O azonban — amikor napkelte után a rómaiaknak nem kellett többé félniük, hogy csapdába esnek, ha az ellenséget felbomlott hadrendben üldözőbe veszik — végiglovagolt a csatasor előtt, számon kérte a katonákon ígéretüket, és úgy felszította bennük a harci kedvet, hogy az aaguusok most már nem tudtak ellenállni rohamuknak. (13) A menekülők között rendezett vérfürdő — mint mindig, ha a derekasságnak fölébe kerekedik a düh — az ellenség teljes megsemmisítésével végződött. A Tusculumból érkezett alaptalan gyászhír után megjött Postumius babérgallyal díszített levele," amely tudatta, hogy a római népé a győzelem, az aeguusok serege elpusztult. ! Szokás volt a jó hírt vagy győzelmet bejelentő levelet babérággal feldíszíteni. 335
