Page 137 [137]
terjesztettek elő," amiről a kezdetektől mindmáig csak a legsúlyosabb zavargások
közepette lehetett tárgyalni. (4) Az atyák biztatására a másik consul szembe¬
szegült a földosztással, de a köznép sem támogatta azt teljes egészében. Először
azt kifogásolták, hogy az adományból a szövetségesek is részesülnek, a római
polgárok kárára; (5) aztán pedig gyakran hallották, amint Verginius consul
a gyűléseken mintegy szent révületben így beszél: Tiszttársa adakozása csak bajt
hoz, ez a föld szolgaságba dönti azt, aki kapja. Epül az út a királyság felé. (6) Mi
másért kellene így bevonni a dologba a szövetségeseket és a latinsagot? Mire
volt jó visszaadni a nemrég még ellenséges hernicusoknak a tőlük elfoglalt föld
egyharmadát, ha nem arra, hogy Coriolanus helyett Cassius legyen e népek
vezére?
(7) A földtörvény ellenzője és akadályozója így hovatovább népszerűvé kez¬
dett válni. Ettől fogva a két consul versengett egymással a köznép kegyeiért.
Verginius kijelentette: ő nem bánja, ha kiosztják a földeket, azzal a feltétellel,
hogy csak római polgárok kapnak belőle. (8) Cassius, mivel a bőkezű földosz¬
tási javaslattal a szövetségeseket akarta megnyerni, így polgártársai szemében
annál rosszabbul járt, most egy másfajta juttatással igyekezett visszanyerni a pol¬
gárok rokonszenvét, és azt indítványozta, hogy a szicíliai gabonáért beszedett
pénzt fizessék vissza a népnek. (9) A köznép azonban ezt megvetően visszauta¬
sította, mert a királyi hatalom nyilvánvaló árának tekintette: annyira mélyen
gyökerezett az emberek lelkében a királysággal szembeni gyanakvás, hogy úgy
lökték vissza a juttatásait, mintha bővében lettek volna mindennek. (10) Alighogy
lejárt Cassius hivatali éve, elítélték és kivégezték — ennyi biztos. Némelyek sze¬
rint tulajdon apja ítélte halálra:? saját házában bíráskodott fia fölött, megvesz¬
szőzte, megölte, majd a vagyonát Ceresnek szentelte; ? ebből szobrot készítettek,
amelynek felirata ez volt: , A Cassius-vagyonbél.” (11) Mas szerzéknél* azt
! A római földkérdés állandó viták forrása, a patrícius—plebejus ellentétek egyik fő oka volt.
A legyőzött népektől elhódított területek állami tulajdonnak (ager publicus) számítottak.
E földeknek csak kis részét osztották szét vagy adták el plebejusoknak, inkább bérbe
adták őket. A bérlők majdnem mind a patríciusok közül kerültek ki, akik birtokukat
minden eszközzel igyekeztek növelni, és az adófizetés alól is kivonták magukat. Ezen
nem segítettek sem a birtokok nagyságát szabályozó földtörvények, sem az, hogy — kü¬
lönösen ha nagyon feszültté vált a helyzet — a köznép is valamivel többet kapott a föl¬
dekből.
? Ezek szerint a korai időkben a consuw/i hivatal betöltése nem hozta magával automatikusan
az apa hatalma alóli felszabadulást, mint később.
3 Livius nem emeli ki azt az ironikus részletet, hogy éppen Kr. e. 493-ban, Sp. Cassius
második consulságának évében szentelték fel Ceres templomát.
4 Ez a változat valószínűleg Valerius Antiastól származik.
136