Page 136 [136]
Róma; ha fiam nem volna, szabad hazában szabad nőként halhattam volna meg!
De most már nem érhet semmi, ami rád nagyobb gyalázatot, rám pedig nagyobb
nyomorúságot hoz, és bár most nincs a földön nálam szerencsétlenebb, nem tart
ez már soká. (9) Inkább ezekre gondolj itt, akikre, ha így folytatod, korai halál
vagy hosszan tartó szolgaság vár! Ekkor felesége és gyermekei átölelték Corio¬
lanust; zokogásban tört ki a sok asszony, siratták magukat és hazájukat, és ez
végül is megtörte a kemény férfit. (10) Megölelte és hazaküldte övéit; maga
pedig visszavonta táborát Róma alól. Majd miután a légiók a római területről is
kivonultak, Coriolanust — mint mondják — tette miatt meggyűlölték: minden
szerző leírása szerint más-más halálnemmel végeztek vele a bosszúszomjas
volscusok. Fabiusnál, legrégibb és legtekintélyesebb történetírónknál azt találom,
hogy magas kort ért meg. (11) Legalábbis megemlíti, hogy élete vége felé
Coriolanus gyakran hangoztatta: az öregnek még keserűbb a száműzetés kenye¬
re. A római férfiak azonban annál kevésbé voltak bosszúsak az asszonyok dicső¬
sége miatt — úgy éltek akkoriban, hogy nem ócsárolták mások nagyságát -—, és
hogy fennmaradjon tettük emlékezete, templomot építettek és szenteltek fel az
Asszonyi Szerencse tiszteletére.
Később a volscusok, szövetségben az aeguusokkal, újra betörtek Róma terü¬
letére. Az aeguusok azonban nem tűrték tovább Attius Tullius vezérségét. (13)
Ebből a vetélkedésből, hogy a volscusok vagy az aequusok adjanak-e vezért az
egyesült hadseregnek, előbb belviszály, majd elkeseredett harc keletkezett. A ró¬
mai nép szerencséje tehát két ellenséges hadsereget emésztett el nem kevésbé
pusztító, mint makacs küzdelemben.
(14) A következö evben Titus Sicinius &s Gaius Aquilius lettek a consulok
[487]. Siciniusnak a volscusok, Aquiliusnak a szinten fegyverben ällö hernicusok
jutottak feladatként. Abban az évben legyőzték a hernicusokat; a volscusok ellen
vívott csata döntetlen eredménnyel végződött.
41.
(1) Ezután Spurius Cassiust és Proculus Verginiust választották consullá [486].
Szerződést kötöttek a hernicusokkal; földjük kétharmadát elvették. Cassius
consul a terület felét a latinok, felét a köznép között akarta szétosztani. (2) Ezt
az adományt megtoldotta volna még bizonyos mennyiségű állami földdel is,
amelyről azt állította, hogy illetéktelenül magánemberek tartják birtokukban.
Az atyák közül sokan megrettentek ettől, akik, maguk is birtokosok lévén, ve¬
szélyeztetve látták vagyonukat; de a közállapotok szempontjából is aggasztotta
a senatust, hogy a consul a szabadságot veszélyeztető hatalmat épít bőkezűsé¬
gével. (3) Akkor történt először, hogy földosztásról szóló törvényjavaslatot
135