Oldal 554 [554]
(6) Ami engem illet, nem feledtem el, hogy gyarló az ember, szem előtt tar¬
tom a szerencse hatalmát, és tudom, hogy minden cselekedetünket ezernyi
véletlen befolyásolhatja. (7) Az valóban gőgös és hatalmaskodó eljárás lett volna
tőlem, ha még mielőtt átkeltem volna Afrikába, te saját jószántadból kiürítetted
volna Itáliát, hajókra raktad volna seregedet, és személyesen jöttél volna hozzám
békét kérni, de én visszautasítottam volna kérésedet. (8) De azok után, hogy
jóformán erőnek erejével kellett idevonszolnom téged Afrikába, csökönyös vo¬
nakodásod ellenére, semmiféle tisztelettel nem tartozom neked.
(9) Ezért aztán, ha azokat a feltételeket, amelyek alapján korábban megvaló¬
síthatónak látszott a béke, még kiegészítjük néhánnyal, mintegy jóvátételként a
fegyverszünet alatt rakományostul elfogott hajóinkért és követeink bántalma¬
zásáért, akkor van mit a haditanács elé terjesztenem. De ha még a régi feltéte¬
leket is terhesnek találjátok, akkor készüljetek csak a háborúra, ha már a békét
nem tudtátok elviselni!
(10) Így békekötés nélkül tértek vissza táborukba. Bejelentették, hogy a tár¬
gyalás eredménytelen volt; a fegyvereknek kell dönteniük, olyan szerencsével,
amilyet az istenek adnak.
32.
(1) Miután visszaértek táborukba, mindketten bejelentették katonáiknak, hogy
készítsék fegyvereiket és bátorságukat a végső küzdelemre, amelyben, ha a sze¬
rencse melléjük pártol, győzelmük nem egy napra, hanem minden időkre szól
majd. (2) Még mielőtt leszáll a következő éjszaka — mondták —, meg fogják tudni,
hogy Róma vagy Karthágó szabja-e ezentúl a törvényt a népeknek; hiszen a
győztes jutalma nem Afrika vagy Itália, hanem a földkerekség lesz. De éppen
ilyen nagy veszedelem vár arra, akitől elpártol a hadiszerencse — (3) hiszen a
rómaiaknak nem volt hová menekülniük ezen az ismeretlen, idegen földön, a
karthágóiak pedig tudhatták, hogy miután utolsó tartalékaik is kimerültek, a
biztos pusztulás vár rájuk.
(4) Így vonult ki másnap a döntő küzdelemre a két leghatalmasabb nép két
leghíresebb hadvezére és két legerősebb hadserege, hogy e napon megtetézze
vagy elveszítse eddig szerzett dicsőségét. (5) Ezért lelkükben remény és félelem
viaskodott, és mialatt tekintetük hol a maguk, hol az ellenség soraira esett, és
inkább szemükkel, mint értelmükkel mérték fel az erőviszonyokat, hol bizako¬
dó, hol gyászos gondolataik támadtak. Amire pedig maguktól nem gondoltak,
azt figyelmeztető és buzdító szavaikkal hadvezéreik idézték fel előttük. (6) A pun
vezér elsorolta a 16 év alatt Itáliában véghezvitt haditetteiket, hogy hány római
hadvezért, hány római sereget semmisítettek meg végleg, és ha olyan katonához
érkezett, aki valamelyik csatában kitüntette magát, annak minden egyes hadi¬
553