Oldal 553 [553]
re megadja a békét. De mivel nem ismert mértéket, és nem fékezte meg neki¬
szilajodott szerencséjét, minél magasabbra emelkedett, annál iszonyatosabbat
bukott.
(24) Igaz, annak van joga megszabni a feltételeket, aki adja a békét, nem
annak, aki kéri, de talán nem vagyunk méltatlanok arra, hogy mi magunk tegyünk
javaslatot megbüntetésünkre. (25) Elfogadjuk, hogy mindaz, ami miatt a hábo¬
rú kitört, a tiétek legyen: Szicília, Szardínia, Hispánia és az Itália és Afrika
közötti tenger összes szigete. (26) Hadd nézzük végig mi, karthágóiak Afrika
partjai közé rekesztve, hogy — ha már az istenek így akarták - ti Itálián kívül is
uralkodtok szárazon és vízen. (27) Elhiszem, hogy most már gyanús szemmel
nézitek a punok hűségét, mivel legutóbb a mieink nem egészen őszintén kérték
tőletek a békét, majd meg sem várták azt. De a béke megtartására, Scipio, fon¬
tos biztosíték lehet a békét kérő személye is. (28) Úgy hallom, senatoraitok is
jórészt azért tagadták meg a békét, mert kevesellték a követség tekintélyét. (29)
Nos, a békét én, Hannibal kérem. Nem kérném, ha nem vélném hasznosnak, és
éppen hasznossága miatt be is fogom tartatni. (30) Mivel a háborút én kezdtem,
kezeskedtem róla, hogy ezzel kapcsolatban senkinek se legyen oka panaszra, míg
csak maguk az istenek meg nem irigyelték — így most is az lesz a célom, hogy
az általam kieszközölt béke ellen se legyen oka panaszra senkinek."
31.
(1) Szavaira a római hadvezér nagyjából így válaszolt:
„Nem kerülte el a figyelmemet, Hannibal, hogy a karthágóiak azért húzták
keresztül a jelenlegi fegyverszünet érvényességét és a békekötés reményét, mert
a te érkezésedben bizakodtak. (2) Ezt persze magad sem tagadod, miközben a
korábbi békefeltételekből mindent kihagysz azon kívül, ami már amúgy is régen
a mi hatalmunkban van. (3) Csakhogy míg te éreztetni szeretnéd polgártársa¬
iddal, mekkora terhet veszel le a vállukról, nekem épp arra kell törekednem, hogy
ne jutalmazzam meg őket hitszegésükért, és ne hagyjam ma kivenni a békeszer¬
ződésből azokat a pontokat, amelyekben egyszer már megállapodtunk velük. (4)
Arra sem vagytok méltók, hogy ismét megkapjátok az eredeti feltételeket, és
még azt akarjátok, hogy csalárdságotokból hasznotok is legyen?
Szicíliáért nem a mi atyáink kezdték a háborút, Hispániáért pedig nem mi.
Annak idején szövetségeseink, a mamertinusok veszedelme, most pedig Sa¬
guntum pusztulása öltöztetett minket a jog és kötelesség fegyvereibe. (5) Ti
provokáltatok minket, ezt te magad is elismered, de tanúk rá az istenek is, akik
az igazságnak és jognak megfelelően alakították az első háború kimenetelét, és
a mostaniét is így alakítják mind most, mind ezután.
552