Oldal 554 [554]
OCR
(6) Ami engem illet, nem feledtem el, hogy gyarló az ember, szem előtt tartom a szerencse hatalmát, és tudom, hogy minden cselekedetünket ezernyi véletlen befolyásolhatja. (7) Az valóban gőgös és hatalmaskodó eljárás lett volna tőlem, ha még mielőtt átkeltem volna Afrikába, te saját jószántadból kiürítetted volna Itáliát, hajókra raktad volna seregedet, és személyesen jöttél volna hozzám békét kérni, de én visszautasítottam volna kérésedet. (8) De azok után, hogy jóformán erőnek erejével kellett idevonszolnom téged Afrikába, csökönyös vonakodásod ellenére, semmiféle tisztelettel nem tartozom neked. (9) Ezért aztán, ha azokat a feltételeket, amelyek alapján korábban megvalósíthatónak látszott a béke, még kiegészítjük néhánnyal, mintegy jóvátételként a fegyverszünet alatt rakományostul elfogott hajóinkért és követeink bántalmazásáért, akkor van mit a haditanács elé terjesztenem. De ha még a régi feltételeket is terhesnek találjátok, akkor készüljetek csak a háborúra, ha már a békét nem tudtátok elviselni! (10) Így békekötés nélkül tértek vissza táborukba. Bejelentették, hogy a tárgyalás eredménytelen volt; a fegyvereknek kell dönteniük, olyan szerencsével, amilyet az istenek adnak. 32. (1) Miután visszaértek táborukba, mindketten bejelentették katonáiknak, hogy készítsék fegyvereiket és bátorságukat a végső küzdelemre, amelyben, ha a szerencse melléjük pártol, győzelmük nem egy napra, hanem minden időkre szól majd. (2) Még mielőtt leszáll a következő éjszaka — mondták —, meg fogják tudni, hogy Róma vagy Karthágó szabja-e ezentúl a törvényt a népeknek; hiszen a győztes jutalma nem Afrika vagy Itália, hanem a földkerekség lesz. De éppen ilyen nagy veszedelem vár arra, akitől elpártol a hadiszerencse — (3) hiszen a rómaiaknak nem volt hová menekülniük ezen az ismeretlen, idegen földön, a karthágóiak pedig tudhatták, hogy miután utolsó tartalékaik is kimerültek, a biztos pusztulás vár rájuk. (4) Így vonult ki másnap a döntő küzdelemre a két leghatalmasabb nép két leghíresebb hadvezére és két legerősebb hadserege, hogy e napon megtetézze vagy elveszítse eddig szerzett dicsőségét. (5) Ezért lelkükben remény és félelem viaskodott, és mialatt tekintetük hol a maguk, hol az ellenség soraira esett, és inkább szemükkel, mint értelmükkel mérték fel az erőviszonyokat, hol bizakodó, hol gyászos gondolataik támadtak. Amire pedig maguktól nem gondoltak, azt figyelmeztető és buzdító szavaikkal hadvezéreik idézték fel előttük. (6) A pun vezér elsorolta a 16 év alatt Itáliában véghezvitt haditetteiket, hogy hány római hadvezért, hány római sereget semmisítettek meg végleg, és ha olyan katonához érkezett, aki valamelyik csatában kitüntette magát, annak minden egyes hadi553
