Page 477 [477]
Hispánia felszabadulhat mindenféle idegen uralom alól, és mindörökre vissza¬
térhet atyái életmódjához és szokásaihoz.
(25) Indibilis nemcsak a maga népét tüzelte fel efféle szónoklataival, de a
szomszédos ausetanus törzset és az ezekkel vagy az övéivel határos más népeket
is. (26) Így néhány nap alatt a sedetanusok földjén kijelölt helyen 30 000 gya¬
logos és mintegy 4000 lovas gyűlt össze.
2.
(1) A római hadvezérek, Lucius Lentulus és Lucius Manlius Acidinus csírájában
el akarták fojtani a háborút, nehogy továbbterjedjen. (2) Ezért maguk is egye¬
sítették seregeiket, és az ausetanusok földjén át — úgy kímélve az ellenséges
területet, mintha a szövetségeseik földje lenne — az ellenség tartózkodási helyé¬
re vonultak. Táborukat az ellenségtől három mérföldre ütötték fel.
(3) Először követek útján próbálták rábeszélni a hispánokat, hogy tegyék le
a fegyvert, de hasztalanul. Majd amikor a hispán lovasság hirtelen lecsapott a
takarmányt gyűjtő római katonákra, és az előőrsről odaküldték segítségül a római
lovasságot, lovas csata alakult ki, amely egyik félnek sem hozott említésre méltó
sikert. (4) Másnap napkeltekor a római tábortól mintegy egy mérföldnyire
megjelent a felfegyverzett és ütközetre kész ellenség csatasora. (5) A centrumban
az ausetanusok álltak, a jobbszárnyat az ilergesek, a balt pedig jelentéktelen
hispán népek alkották. A szárnyak és a centrum között elég széles térközöket
hagytak, hogy ha elérkezik az ideje, itt törhessenek elő a lovasok. (6) A rómaiak
a szokásos módon állították fel csatasorukat, legfeljebb abban követték az ellen¬
séget, hogy a légiók között maguk is széles utakat hagytak a lovasság számára.
(7) Lentulus azonban úgy vélte, hogy az a fél tudja majd eredményesen hasz¬
nálni lovasságát, amelynek lovasai előbb tudnak behatolni az ellenséges csatasor
réseibe, (8) ezért utasitotta Servius Cornelius katonai ¢ribunust, hogy lovasai
vagtassanak keresztiil az ellenséges csatasorban szabadon hagyott utakon. (9) O
maga, mivel a gyalogság nem túl nagy sikerrel kezdte meg a harcot, csak addig
várt, amíg a meghátráló XII. légió támogatására — ez a balszárnyon állt az iler¬
gesekkel szemben -— a tartalékból az első vonalba küldte a XIII. légiót, (10) és
amikor itt kiegyenlítődött a küzdelem, csatlakozott Lucius Manliushoz, aki az
első sorokban buzdította katonáit, és erősítést vitt oda, ahol épp szükség volt rá.
(11) Közölte vele, hogy a balszárnyon nincs veszély, és már elküldte Servius
Corneliust, hogy fergeteges lovasrohammal kerítse be az ellenséget.
(12) Alig mondta ki, amikor a római lovasság az ellenség közé bevágtatva
megzavarta a gyalogosok sorait, és egyúttal elzárta a hispán lovasok előtt az utat,
ahol előtörhettek volna. (13) Ezért a hispánok lemondtak a lovas harcról, és
leszálltak lovukról. Amikor a római hadvezérek látták, hogy az ellenséges egy¬
476