OCR
Hispánia felszabadulhat mindenféle idegen uralom alól, és mindörökre visszatérhet atyái életmódjához és szokásaihoz. (25) Indibilis nemcsak a maga népét tüzelte fel efféle szónoklataival, de a szomszédos ausetanus törzset és az ezekkel vagy az övéivel határos más népeket is. (26) Így néhány nap alatt a sedetanusok földjén kijelölt helyen 30 000 gyalogos és mintegy 4000 lovas gyűlt össze. 2. (1) A római hadvezérek, Lucius Lentulus és Lucius Manlius Acidinus csírájában el akarták fojtani a háborút, nehogy továbbterjedjen. (2) Ezért maguk is egyesítették seregeiket, és az ausetanusok földjén át — úgy kímélve az ellenséges területet, mintha a szövetségeseik földje lenne — az ellenség tartózkodási helyére vonultak. Táborukat az ellenségtől három mérföldre ütötték fel. (3) Először követek útján próbálták rábeszélni a hispánokat, hogy tegyék le a fegyvert, de hasztalanul. Majd amikor a hispán lovasság hirtelen lecsapott a takarmányt gyűjtő római katonákra, és az előőrsről odaküldték segítségül a római lovasságot, lovas csata alakult ki, amely egyik félnek sem hozott említésre méltó sikert. (4) Másnap napkeltekor a római tábortól mintegy egy mérföldnyire megjelent a felfegyverzett és ütközetre kész ellenség csatasora. (5) A centrumban az ausetanusok álltak, a jobbszárnyat az ilergesek, a balt pedig jelentéktelen hispán népek alkották. A szárnyak és a centrum között elég széles térközöket hagytak, hogy ha elérkezik az ideje, itt törhessenek elő a lovasok. (6) A rómaiak a szokásos módon állították fel csatasorukat, legfeljebb abban követték az ellenséget, hogy a légiók között maguk is széles utakat hagytak a lovasság számára. (7) Lentulus azonban úgy vélte, hogy az a fél tudja majd eredményesen használni lovasságát, amelynek lovasai előbb tudnak behatolni az ellenséges csatasor réseibe, (8) ezért utasitotta Servius Cornelius katonai ¢ribunust, hogy lovasai vagtassanak keresztiil az ellenséges csatasorban szabadon hagyott utakon. (9) O maga, mivel a gyalogság nem túl nagy sikerrel kezdte meg a harcot, csak addig várt, amíg a meghátráló XII. légió támogatására — ez a balszárnyon állt az ilergesekkel szemben -— a tartalékból az első vonalba küldte a XIII. légiót, (10) és amikor itt kiegyenlítődött a küzdelem, csatlakozott Lucius Manliushoz, aki az első sorokban buzdította katonáit, és erősítést vitt oda, ahol épp szükség volt rá. (11) Közölte vele, hogy a balszárnyon nincs veszély, és már elküldte Servius Corneliust, hogy fergeteges lovasrohammal kerítse be az ellenséget. (12) Alig mondta ki, amikor a római lovasság az ellenség közé bevágtatva megzavarta a gyalogosok sorait, és egyúttal elzárta a hispán lovasok előtt az utat, ahol előtörhettek volna. (13) Ezért a hispánok lemondtak a lovas harcról, és leszálltak lovukról. Amikor a római hadvezérek látták, hogy az ellenséges egy476