Page 367 [367]
kálatokat. Így csatára került sor, amelyben egész hadseregük részt vett, és amikor
már közeledett az éj, döntetlennel hagyták abba a harcot. Még az éj beállta előtt
gyorsan megerősítették egymástól kis távolságban álló táboraikat.
(11) Másnap Marcellus kora hajnalban hadrendbe állította csapatait. Han¬
nibal sem tért ki az ütközet elől. Hosszú beszédben biztatta katonáit: Emlékez¬
zenek a Irasumennusra és Cannaera, törjék le a szarvát az ellenségnek, (12)
amely a sarkukban járva szorongatja őket, nem hagyja, hogy nyugodtan mene¬
teljenek, tábort verjenek, lélegzethez jussanak vagy körülnézzenek; minden
reggel egyszerre kell meglátniuk a felkelő napot és a római csatasort a mezőn.
Ha ennek csak egyetlen ütközet után is véres fejjel kellene visszavonulnia, attól
kezdve sokkal visszafogottabban folytatná a háborút.
(13) A punok a biztató szavaktól feltüzelve, és mivel már ők is megelégelték,
hogy az ellenség napról napra a nyomukban van és zaklatja őket, elszántan in¬
dultak a küzdelembe. (14) Több mint kétórai harc után római részről a szövet¬
ségesek jobb alája és különleges egységei hátrálni kezdtek. Marcellus, mihelyt
ezt észrevette, a XVIII. légiót vezényelte az első vonalba. (15) Míg egyesek
zavarodottan hátráltak, mások meg kedvetlenül nyomultak a helyükbe, az egész
csatasor megbolydult, majd teljesen szétzilálódott, és mivel a félelem lassan le¬
győzte a katonákban a szégyenérzetet, végül meg is futamodott. (16) Harc és
menekülés közben mintegy 2700 polgár és szövetséges esett el, köztük négy
római centurio és két katonai fribunus, Marcus Licinius és Marcus Helvius. (17)
Az elsőnek megfutott alától négy, a meghátráló társai helyére nyomuló légiótól
két hadijelvényt zsákmányolt az ellenség.
13.
(1) Miután visszatértek a táborba, Marcellus olyan kemény és keserű szavakkal
illette katonáit, hogy jobban lesújtotta őket haragos vezérük beszéde, mint az
egész napos, sikertelenül végigküzdött ütközet:
(2) Még így is dicséretet és hálát mondok a halhatatlan isteneknek, hogy
miközben ti hanyatt-homlok estetek be a sáncok és kapuk mögé, a győztes ellen¬
ség nem támadta meg még a tábort is; hiszen ti bizonyára azt is éppoly rémülten
hagytátok volna ott, mint a csatát! (3) Miféle rémület, miféle rettegés lett úrrá
hirtelen a lelketeken" Hogyan feledhettétek el, kik vagytok és kik ellen harcoltok?
Hiszen az egész elmúlt nyarat azzal töltöttétek, hogy ugyanezt az ellenséget le¬
győztétek és üldöztétek; (4) az elmúlt napokban is éjjel-nappal a nyomában
voltatok, hiába menekült, könnyű összecsapásokkal zaklattátok, tegnap pedig sem
továbbvonulni, sem tábort verni nem hagytátok. (5) De nem szólok arról, amire
büszkék lehettek; inkább arról essen szó, aminek szívetekben szégyent és meg¬
bánást kellene ébresztenie. Tegnap még döntetlennel fejeztétek be az ütközetet,
366