Page 368 [368]
nemde? (6) Mi történt veletek az elmúlt éjszaka vagy a mai napon? A ti seregetek
lett kisebb, vagy az övék nőtt meg? Nem is hiszem, hogy most saját seregemhez,
római katonákhoz beszélek; csak a testetek és a fegyvereitek ugyanazok. (7) Hisz
ha lelketek is a régi volna, megláthatta volna a hátatokat az ellenség? El tudta
volna ragadni akár egyetlen manipulus vagy cohors hadijelvényét is? Eddig csak
római légiók lemészárlásával dicsekedhetett, de ti ma elsőként szereztétek meg
neki azt a dicsőséget, hogy seregünket meg is futamithatta!”
(8) Szavaira a katonák kiáltozásban törtek ki, hogy bocsássa meg nekik ezt a
napot, és ezek után ott tegye próbára katonái bátorságát, ahol akarja. , Próbára
is teszem, katonák — mondta a consul. — Holnap csatába vezetlek titeket, hogy
győztesen nyerjetek bocsánatot, ne legyőzöttként."
(9) Megparancsolta, hogy a hadijelvényüket elvesztett co/orsok csak árpát
kapjanak, és azoknak a manipulusoknak a centuriöi, amelyeknek hadijelvenye
odalett, megszégyenítésül csatolják le kardhüvelyüket, csak a meztelen kardot
tartsák kezükben; majd elrendelte, hogy másnap mindenki, lovas és gyalogos,
felfegyverkezve jelenjen meg. (10) Ezzel feloszlatták a gyűlést. Mindenki elis¬
merte, hogy nagyon is megérdemelték a korholást; ezen a napon a római csata¬
sorban egyetlen igazi férfi sem akadt vezérükön kívül, aki előtt csak halálukkal
vagy egy fényes győzelemmel igazolhatják magukat.
(11) Másnap a parancs értelmében teljes fegyverzetben felsorakoztak. A fő¬
vezér megdicsérte őket, és bejelentette, hogy azokat állítja az első vonalba, akik
előző nap elsőnek futamodtak meg, és azokat a coZorsokat, amelyek elvesztették
hadijelvényeiket. (12) Közölte, hogy mindannyiuktól helytállást és győzelmet
vár; együtt és egyenként is arra törekedjenek, hogy hamarabb érjen el Rómába
mai győzelmük, mint tegnapi megfutamodásuk híre. (13) Ezután parancsot
adott, hogy egyenek, hogy akkor is bírják erővel, ha az ütközet elhúzódik. Mi¬
után minden elhangzott és megtörtént, ami a katonákat lelkesítheti, felsorakoz¬
tak az ütközetre.
14.
(1) Hannibal, amikor ezt jelentették neki, így szólt: , Nem is csoda: olyan ellen¬
séggel van dolgunk, amely sem a jó, sem a balszerencsét nem képes elviselni! Ha
győz, nem tágít a legyőzött nyomából, ha legyőzték, új harcot kezd a győztessel!
(2) Ezután megfúvatta a kürtöket, és kivezette csapatait. Mindkét fél sokkal
elszántabban harcolt, mint előző nap: a punok mindent elkövettek, hogy meg¬
őrizzék tegnapi dicsőségüket, a rómaiak pedig, hogy lemossák magukról a szé¬
gyent. (3) A rómaiaknál a bal szövetséges a/a és a hadijelvényeiket vesztett
cohorsok küzdöttek az első vonalban, és a XVIII. légió alkotta a jobbszárnyat. (4)
A szárnyakat Lucius Cornelius Lentulus és Gaius Claudius Nero /egatusok
367