Page 367 [367]
OCR
kálatokat. Így csatára került sor, amelyben egész hadseregük részt vett, és amikor már közeledett az éj, döntetlennel hagyták abba a harcot. Még az éj beállta előtt gyorsan megerősítették egymástól kis távolságban álló táboraikat. (11) Másnap Marcellus kora hajnalban hadrendbe állította csapatait. Hannibal sem tért ki az ütközet elől. Hosszú beszédben biztatta katonáit: Emlékezzenek a Irasumennusra és Cannaera, törjék le a szarvát az ellenségnek, (12) amely a sarkukban járva szorongatja őket, nem hagyja, hogy nyugodtan meneteljenek, tábort verjenek, lélegzethez jussanak vagy körülnézzenek; minden reggel egyszerre kell meglátniuk a felkelő napot és a római csatasort a mezőn. Ha ennek csak egyetlen ütközet után is véres fejjel kellene visszavonulnia, attól kezdve sokkal visszafogottabban folytatná a háborút. (13) A punok a biztató szavaktól feltüzelve, és mivel már ők is megelégelték, hogy az ellenség napról napra a nyomukban van és zaklatja őket, elszántan indultak a küzdelembe. (14) Több mint kétórai harc után római részről a szövetségesek jobb alája és különleges egységei hátrálni kezdtek. Marcellus, mihelyt ezt észrevette, a XVIII. légiót vezényelte az első vonalba. (15) Míg egyesek zavarodottan hátráltak, mások meg kedvetlenül nyomultak a helyükbe, az egész csatasor megbolydult, majd teljesen szétzilálódott, és mivel a félelem lassan legyőzte a katonákban a szégyenérzetet, végül meg is futamodott. (16) Harc és menekülés közben mintegy 2700 polgár és szövetséges esett el, köztük négy római centurio és két katonai fribunus, Marcus Licinius és Marcus Helvius. (17) Az elsőnek megfutott alától négy, a meghátráló társai helyére nyomuló légiótól két hadijelvényt zsákmányolt az ellenség. 13. (1) Miután visszatértek a táborba, Marcellus olyan kemény és keserű szavakkal illette katonáit, hogy jobban lesújtotta őket haragos vezérük beszéde, mint az egész napos, sikertelenül végigküzdött ütközet: (2) Még így is dicséretet és hálát mondok a halhatatlan isteneknek, hogy miközben ti hanyatt-homlok estetek be a sáncok és kapuk mögé, a győztes ellenség nem támadta meg még a tábort is; hiszen ti bizonyára azt is éppoly rémülten hagytátok volna ott, mint a csatát! (3) Miféle rémület, miféle rettegés lett úrrá hirtelen a lelketeken" Hogyan feledhettétek el, kik vagytok és kik ellen harcoltok? Hiszen az egész elmúlt nyarat azzal töltöttétek, hogy ugyanezt az ellenséget legyőztétek és üldöztétek; (4) az elmúlt napokban is éjjel-nappal a nyomában voltatok, hiába menekült, könnyű összecsapásokkal zaklattátok, tegnap pedig sem továbbvonulni, sem tábort verni nem hagytátok. (5) De nem szólok arról, amire büszkék lehettek; inkább arról essen szó, aminek szívetekben szégyent és megbánást kellene ébresztenie. Tegnap még döntetlennel fejeztétek be az ütközetet, 366
