12.
(1) A consulok, miután Rómában minden szükséges tennivalót elintéztek, elin¬
dultak a háborúba. (2) Elsőnek Fulvius vonult el Capua felé, majd néhány nap
múlva Fabius, aki tiszttársát személyesen, Marcellust pedig levélben kérte, hogy
minél nagyobb erőbedobással kössék le Hannibalt, amig 6 maga Tarentumot
ostromolja; (3) mert ha ezt a várost elragadják az ellenségtől, akkor mindenhon¬
nan kiszorul, többé sehol nem vetheti meg a lábát, nem találhat biztos menedé¬
ket, és így nem lesz többé oka, hogy Itáliában maradjon.
(4) Rhégionba is futárt küldött a helyőrség parancsnokához. Ezt a 8000 em¬
bert Laevinus consul telepítette ide a bruttiusok féken tartására, (5) és mint már
említettem, ? legnagyobbrészt a szicíliai Agathürnából szállította ide őket. Csupa
olyan ember volt ott, aki megszokta, hogy rablásból éljen; hozzájuk osztották
be a környékről való bruttius szökevényeket is, akik elszántságukban és a szük¬
ségtől szorongatva éppúgy mindenre képesek voltak, akárcsak ezek. (6) A consul
megparancsolta, hogy ezzel a sereggel először pusztítsák végig a bruttiusok
földjét, azután pedig vegyék ostrom alá Kaulónia? városát. Parancsát nemcsak
buzgón, de szinte mohón teljesítették: kifosztották és elűzték a vidék földműves
népét, majd teljes erővel megkezdték a város ostromát.
(7) Marcellus — mivel a consul levele is erre sarkallta, és mert maga is a fejébe
vette, hogy a római hadvezérek közül ő a legméltóbb ellenfele Hannibalnak -,
mihelyt a földeken takarmányt lehetett találni, felkerekedett téli szállásáról, és
sietve Canusiumhoz vonult Hannibal elé. (8) A pun vezér éppen Canusium
lakóit próbálta elpártolásra csábítani, de Marcellus közeledésének hírére tábo¬
rával elvonult a város alól. Itt, a sík terepen nem akadt cselvetésre alkalmas
rejtekhely, ezért az erdős hegyvidék felé indult. (9) Marcellus szorosan a nyo¬
mában haladt, táborát mindig közvetlenül a pun tábor mellett állította fel, és
légióit mindjárt a sáncmunkák elvégzése után csatára sorakoztatta. Hannibal
csak egy-egy lovaszurmával, a gyalogosok közül pedig csak a dárdavetőkkel
vállalt alkalmi csatározásokat, de úgy vélte, semmi szükség rá, hogy vállalja egy
döntő összecsapás kockázatát. (10) Ennek ellenére rákényszerítették az ütkö¬
zetre. Ejszakai visszavonulása után Marcellus sík és nyílt terepen utolérte őt,
minden oldalról támadta tábort építő katonáit, és akadályozta az erődítési mun¬