OCR
ba és Ihurioiba telepítette át, majd felgyújtotta a várost, azokat a vezetőket pedig, akikről megtudta, hogy titokban Fulviusszal tárgyaltak, megölette. (15) A vereséget túlélő rómaiak különböző útvonalakon, hiányos fegyverzettel Marcellus consulhoz, Samniumba menekültek. 2. (1) Marcellus egyáltalán nem ijedt meg ettől a nagy vereségtől. Levélben jelentette a senafusnak, hogy Herdoneánál a sereg vezérével együtt elpusztult; (2) ő azonban, aki a cannaei csata után egyszer már megzabolázta a győzelmétől elbizakodott Hannibalt,! rögtön indul is ellene, úgyhogy az nem fog sokáig örülni. (3) Rómában nagy volt a gyász a történtek miatt, de éppen ilyen nagy aggodalommal néztek a jövő elé is. (4) A consul Samniumból Lucaniába vonult, és Numistrónál ütötte fel táborát, sík területen, látótávolságban Hannibaltól, míg a punok egy dombot tartottak megszállva. (5) Azzal is kimutatta magabiztosságát, hogy elsőnek sorakozott fel ütközetre. Hannibal sem tért ki a csata elől, amikor látta, hogy a hadijelvényeket előhozzák a táborból. Csatarendjüket azonban úgy állították fel, hogy a punok jobbszárnya felért a domboldalra, a római balszárny pedig a városra támaszkodott. (6) A római vezér az I. légiót és a jobb szövetséges alát, Hannibal a hispán katonákat és a baleári parittyásokat vetette be, majd az ütközet megkezdése után az elefántokat is. (7) Hosszú ideig küzdöttek, anélkül hogy bármelyikük fölénybe került volna. Mivel a küzdelem a harmadik órától éjszakáig tartott, az első vonalak kimerültek a harcban, így az I. légiót a III., a jobb szövetséges alat a bal váltotta fel, és az ellenségnél is friss erők vették át a harcot a fáradtaktól. (8) A pihent katonák új lelkesedése egyszeriben kegyetlen új viadallá lobbantotta a már lankadó küzdelmet; amikor azonban a küzdőket az éjszaka elválasztotta, még mindig bizonytalan volt, ki a győztes. (9) Másnap a rómaiak napkeltétől késő délutánig csatarendben várakoztak, de amikor egy szál ellenség sem vonult ki ellenük, szép nyugodtan összeszedték a fegyverzsákmányt, és egy halomba gyűjtötték, majd elhamvasztották halottaikat. (10) Hannibal a következő éjjel csendben felszedte a táborát, és elvonult Apuliába. Marcellus, amikor reggel kiderült, hogy az ellenség elmenekült, sebesültjeit Lucius Furius Purpurio katonai éribunus parancsnoksága alatt csekély védősereggel Numistróban hagyta, és sietve a punok üldözésére indult. (11) Venusiánál utol is érte őket. Itt néhány napig csak előcsatározások zajlottak az előőrsök vonala előtt; ezek nem túl jelentős, de annál zajosabb összecsapások voltak a lovasság és gyalogság között vegyesen, amelyekben majdnem mindig a 1! A Nola mellett vívott ütközetben (XXIII. 16.). 351