pióhoz, (11) és közölte vele, hogy az emberek már minden józanságukat és
önuralmukat elveszítették, és bármely pillanatban egymásnak ugorhatnak; de
ha nem folyamodnak erőszakhoz, akkor is gyűlöletes például szolgál ez az eljá¬
rás a jövőre nézve, hiszen fondorlattal és esküszegéssel akarják kicsikarni a
hősiesség elismerését. (12) Itt állnak egyfelől a légiósok, másfelől a tengerészek,
és készek minden isten nevére megesküdni arra, amiről maguk sem tudják, igaz-e,
csak szeretnék, ha úgy volna, és képesek volnának hamis esküjük révén átokkal
terhelni nemcsak magukat, saját fejüket, de a hadijelvényeket, a sasokat és ka¬
tonai esküjük szentségét is. (13) Bejelentésével Publius Cornelius és Marcus
Sempronius is egyetért — mondta.
Scipio megdicsérte Laeliust, majd a nyilvánosság elé szólította őket, és beje¬
lentette: világossá vált számára, hogy Ouintus Irebellius és Sextus Digitius
egyszerre értek fel a falra, így hősiességükért mindketten megkapják a falkoszo¬
rút.(14) Ezután a többieket jutalmazta meg, kit-kit érdeme és hősiessége szerint,
de elsősorban Gaius Laeliust, a hajóhad parancsnokát: mindenféle dicsőségben
saját magával helyezte őt egy sorba, és aranykoszorúval és 30 marhával ajándé¬
kozta meg.
49.
(1) Ezután magához hívatta a különböző hispániai városoktól összeszedett
túszokat. A számukat inkább nem írnám le, mert egyik szerzőnél azt olvasom,
hogy mintegy 300-an, a másiknál azt, hogy 3724-en voltak. A történetírók egyéb
adatai szintén eltérőek. (2) A pun helyőrség számát az egyik 10 000-re, a másik
7000-re, a harmadik alig több mint 2000-re teszi. A fogságba esettek száma az
egyik forrásmunka szerint 10 000 fő, a másikban már több mint 25 000. (3) Ha
a görög Szilénoszt! követném, mintegy 60 kisebb-nagyobb skorpió zsákmányul
ejtéséről számolhatnék be, ha pedig Valerius Antiast, akkor 6000 nagyobbrél és
13 000 kisebbről írnék — ez utóbbi ennyire nem tudja, hol kell megállni a hazu¬
dozásban. (4) Még a vezérek személyéről sincsenek összhangban a források.
A többség azt állítja, hogy Laelius volt a hajóhad parancsnoka, egyesek szerint
azonban Marcus Iunius Silanus. (5) A pun helyőrség parancsnokát, aki megad¬
ta magát a rómaiaknak, Valerius Antias szerint Arinesnek, a többiek szerint
Magonnak hívták. (6) Számadataik abban sem egyeznek, hogy mennyi volt az
elfogott hajók száma, a zsákmányolt arany és ezüst súlya és a kincstárba befolyó
pénz összege. Ha már kénytelenek vagyunk valakinek a véleményéhez csatla¬
kozni, a középérték járhat a legközelebb a valósághoz.
! A kaléaktéi Szilénosz részt vett a II. pun háborúban Hannibal oldalán, így pun szem¬
szögből írta meg annak történetét.