48.
(1) Scipio a város őrizetét aznap Gaius Laeliusra és a tengerészekre! bízta, (2)
ő maga pedig visszavezette légióit a táborba. Felszólította katonáit, hogy egye¬
nek és pihenjék ki magukat, hiszen kimerítette őket a háború egyetlen nap alatt
rájuk zúduló minden megpróbáltatása: nyílt csatában is harcoltak, a város ost¬
roma közben is ezer veszélyt és fáradságot kellett kiállniuk, miután pedig be¬
vették, a fellegvárba menekültekkel küzdöttek meg, kedvezőtlen terepen. (3)
Másnap gyűlésbe hívta a katonákat és a tengerészeket. Először is hálát és dicsé¬
retet mondott a halhatatlan isteneknek, akik nemcsak hogy egyetlen nap alatt
kezükre adták egész Hispánia leghatalmasabb városát, de előzőleg még fel is
halmozták benne Afrika és Hispánia szinte minden gazdagságát, hogy az ellen¬
ségnek semmije se maradjon, viszont ő és serege mindennel bőségesen el legyen
látva. (4) Ezután megdicsérte katonáit hősiességükért, hogy sem az ellenség
kitörése, sem a falak magassága, sem a lagúna ismeretlen gázlói, sem a magas
dombon álló erődítmény, sem a rendkívüli módon megerősített fellegvár nem
tudta őket visszariasztani attól, hogy áthatoljanak és áttörjenek minden akadá¬
lyon. (5) Igy - mondta -, noha mindenki megérdemel minden elismerést, annak
adja a legnagyobb kitüntetést, a falkoszorút, aki elsőnek ért fel a falra. Jelent¬
kezzen tehát, aki méltónak érzi magát erre a megbecsülésre!
(6) Ketten is jelentkeztek: Quintus Trebellius, a IV. légié egyik centuridja és
egy tengerész, Sextus Digitius. Nem is annyira kettőjük között támadt heves
vita, inkább csapattársaik szenvedélyei csaptak magasra körülöttük. (7) A ten¬
gerészek mellett Gaius Laelius, a hajóhad parancsnoka korteskedett, a légiósok
mellett pedig Marcus Sempronius Iuditanus. (8) Mivel a vetélkedés már-már
zendüléssé fajult, Scipio kijelentette, hogy három döntőbírót jelöl ki, akik meg¬
vizsgálják az ügyet, kihallgatják a tanúkat, és ezután eldöntik, melyikük jutott
be elsőnek a városba. (9) Odahívatta magához a két fél képviselőit, Gaius Laeliust
és Marcus Semproniust, semleges harmadikként pedig Publius Cornelius Cau¬
dinust — ők lettek a három döntőbíró -, és felszólította őket, hogy üljenek össze
és vizsgálják meg az ügyet. (10) De amikor kiváltak a tömegből ezek a magas
rangú férfiak, akik nem annyira az egyes felek érdekeit képviselték, mint inkább
a szenvedélyeket csillapították, a vita még hevesebb viszálykodássá vált. Végül
Gaius Laelius otthagyta a tanácskozást, odalépett a bírói emelvényen ülő Sci¬