Oldal 346 [346]
OCR
pióhoz, (11) és közölte vele, hogy az emberek már minden józanságukat és önuralmukat elveszítették, és bármely pillanatban egymásnak ugorhatnak; de ha nem folyamodnak erőszakhoz, akkor is gyűlöletes például szolgál ez az eljárás a jövőre nézve, hiszen fondorlattal és esküszegéssel akarják kicsikarni a hősiesség elismerését. (12) Itt állnak egyfelől a légiósok, másfelől a tengerészek, és készek minden isten nevére megesküdni arra, amiről maguk sem tudják, igaz-e, csak szeretnék, ha úgy volna, és képesek volnának hamis esküjük révén átokkal terhelni nemcsak magukat, saját fejüket, de a hadijelvényeket, a sasokat és katonai esküjük szentségét is. (13) Bejelentésével Publius Cornelius és Marcus Sempronius is egyetért — mondta. Scipio megdicsérte Laeliust, majd a nyilvánosság elé szólította őket, és bejelentette: világossá vált számára, hogy Ouintus Irebellius és Sextus Digitius egyszerre értek fel a falra, így hősiességükért mindketten megkapják a falkoszorút.(14) Ezután a többieket jutalmazta meg, kit-kit érdeme és hősiessége szerint, de elsősorban Gaius Laeliust, a hajóhad parancsnokát: mindenféle dicsőségben saját magával helyezte őt egy sorba, és aranykoszorúval és 30 marhával ajándékozta meg. 49. (1) Ezután magához hívatta a különböző hispániai városoktól összeszedett túszokat. A számukat inkább nem írnám le, mert egyik szerzőnél azt olvasom, hogy mintegy 300-an, a másiknál azt, hogy 3724-en voltak. A történetírók egyéb adatai szintén eltérőek. (2) A pun helyőrség számát az egyik 10 000-re, a másik 7000-re, a harmadik alig több mint 2000-re teszi. A fogságba esettek száma az egyik forrásmunka szerint 10 000 fő, a másikban már több mint 25 000. (3) Ha a görög Szilénoszt! követném, mintegy 60 kisebb-nagyobb skorpió zsákmányul ejtéséről számolhatnék be, ha pedig Valerius Antiast, akkor 6000 nagyobbrél és 13 000 kisebbről írnék — ez utóbbi ennyire nem tudja, hol kell megállni a hazudozásban. (4) Még a vezérek személyéről sincsenek összhangban a források. A többség azt állítja, hogy Laelius volt a hajóhad parancsnoka, egyesek szerint azonban Marcus Iunius Silanus. (5) A pun helyőrség parancsnokát, aki megadta magát a rómaiaknak, Valerius Antias szerint Arinesnek, a többiek szerint Magonnak hívták. (6) Számadataik abban sem egyeznek, hogy mennyi volt az elfogott hajók száma, a zsákmányolt arany és ezüst súlya és a kincstárba befolyó pénz összege. Ha már kénytelenek vagyunk valakinek a véleményéhez csatlakozni, a középérték járhat a legközelebb a valósághoz. ! A kaléaktéi Szilénosz részt vett a II. pun háborúban Hannibal oldalán, így pun szemszögből írta meg annak történetét. 345
