tagadhatták, hogy rászolgáltak a megtorlásra, és fürannoszaik sem voltak, akik¬
re átháríthatták volna a felelősséget. De — mondták — eléggé meglakoltak már,
miután annyi senazoruk vetett véget életének méreggel, és annyinak a feje hullott
le a bárd alatt: (3) csak néhány előkelő emberük maradt életben, akiket sem
bűntudatuk nem késztetett arra, hogy az öngyilkosság mellett döntsenek, sem
a győztes nem ítélt haragjában fejvesztésre. Ezért kérnek a maguk és övéik
számára szabadságot és javaik egy részének visszaadását, hisz maguk is nagyrészt
római polgárok, ! és legtöbbjüket az ősi házassági jog következtében? vérrokon¬
ság is köti a rómaiakhoz.
(4) Az atyák, miután kiküldték a követeket a templomból, egy ideig töpreng¬
tek, ne hivassäk-e ide Capuäböl Quintus Fulviust - Appius Claudius, a mäsik
consuP ugyanis a város elfoglalása után meghalt -, hogy ezt az ügyet is a hadja¬
ratot irányító vezér jelenlétében tárgyalják meg, ahogy Marcellus és a szicíliaiak
ügyében tették. (5) De mivel látták, hogy ott ül a senatusban Flaccus két /egatusa,
Marcus Atilius és Gaius Fulvius (Flaccus fivere), valamint Claudius ket /egazusa,
Quintus Minucius és Lucius Veturius Philo is, akik végig részt vettek az ost¬
romban, és nem akarták sem Flaccust elhívni Capua alól, sem a campaniaiak
ügyét halogatni, (6) megkérdezték Marcus Atilius Regulus véleményét, aki a
Capua ostrománál jelenlévők közül a legnagyobb tekintélynek örvendett. Regulus
így nyilatkozott:
(7) , Tanúsítom, hogy Capua elfoglalása után a consulok felszólítására részt
vettem a haditanácson, ahol felvetették a kérdést: ki tett szolgálatot államunknak
a campaniaiak közül? (8) Kiderült, hogy mindössze két asszony. Az egyik az
atellai, de Capuában élő Vestia Oppia, a másik Faucula Cluvia, az egykori öröm¬
lány." Az előbbi naponta áldozott a római nép megmaradásáért és győzelméért,
az utóbbi pedig titokban élelmet vitt a nélkülöző foglyoknak. (9) Az összes többi
campaniairól az bizonyosodott be, hogy ugyanúgy éreztek irántunk, mint a
karthágóiak, és hogy akiket Ouintus Fulvius bárddal lefejeztetett, azoknak inkább
csak méltósága, nem pedig bűnössége volt átlagon felüli. (10) Véleményem
szerint a senatus nem dénthet a campaniaiak sorsärél, akik római polgárok, a
nép jóváhagyása nélkül. Oseink is úgy jártak el az elpártolt satricumiakkal szem¬