Page 310 [310]
egy éjszakát nyert, amelyen ismét elszivároghatott embereinek egy része; a
tárgyalás pedig még a következő napon sem fejeződött be. (11) Így Hasdrubal
jó néhány napot eltöltött azzal, hogy a feltételeken vitatkozott, és jó néhány
éjszakát azzal, hogy a karthágói csapatokat kicsempészte a táborból. Serege
nagyobb részének eltávozása után Hasdrubal már önként tett ígéretét sem állta,
félelmével együtt megbízhatósága is csökkent, így egyre kevesebb remény mu¬
tatkozott a megegyezésre. (12) Gyalogos csapatai már nagyjából mind kijutot¬
tak a szurdokból, amikor kora hajnalban sűrű köd települt az egész szurdokra
és a környező sík területekre. Hasdrubal ezt látva követet küldött Neróhoz, hogy
halasszák el a tárgyalást másnapra, mert ezen a napon a karthágóiak vallási
okokból semmi komoly tevékenységet nem folytathatnak. (13) A rómaiak még
ekkor sem gyanították, hogy cselről van szó. Hasdrubal, amikor megkapta az
egynapi haladékot, lovasságával és elefántjaival felkerekedett táborából, és nesz¬
telenül egérutat nyert. (14) A nappal negyedik órája táján oszlott fel a köd.
Felragyogott a nap, a rómaiak pedig észrevették, hogy az ellenséges tábor üres.
(15) Akkor döbbent csak rá Claudius, hogy a punok csúnyán lóvátették. Rögtön
az elvonult ellenség nyomába eredt, készen arra, hogy csatát vállaljon. (16) De
Hasdrubal kitért az ütközet elől, csak kisebb összecsapásokra került sor a pun
utóvéd és a római előcsapatok között.
18.
(1) Ezalatt Hispániában azok a népek, amelyek a Scipiók veresége után elpár¬
toltak, nem tértek vissza a rómaiakhoz, de újabbak sem pártoltak el. (2) A római
népet és senafust Capua visszavétele után már legalább annyira foglalkoztatta
Hispánia, mint Itália sorsa. Ezért úgy döntöttek, hogy megerősítik az ottani
sereget, és új főparancsnokot küldenek oda.! (3) Az viszont, hogy kit küldjenek,
korántsem volt annyira egyértelmű, mint az, hogy ahol 30 napon belül két ki¬
váló hadvezér esett el," oda egészen különleges gonddal kell kiválasztani azt, aki
majd e kettő helyébe lép. (4) Sokan sok jelölt nevét vetették fel, így végül arra
az elhatározásra jutottak, hogy a Hispániába küldendő proconsul megválasztá¬
sára népgyűlést kell tartani, és a consulok ki is jelölték a gyűlés napját. (5) Először
arra vártak, hogy majd jelentkezni fognak, akik méltónak tartják magukat egy
ilyen jelentős főparancsnoki tiszt betöltésére; de ez hiú várakozásnak bizonyult.
Az embereken újra elhatalmasodott a gyász a vereségek miatt és az elvesztett
vezérek után maradt űr. (6) A polgárság így szomorúan és majdnem teljesen
! Hispániában általában $roconsulok voltak a fővezérek, így Nero mint propraetor alacso¬
nyabb rangú parancsnoknak számított.
? P. és Cn. Scipio (XXV. 33—36.).
309