Page 281 [281]
a seregek pusztulása, a provincia elvesztése és az államot ért csapás, (16) Hispá¬
nia magukat a vezéreket siratta és gyászolta, különösen Gnaeust, aki hosszabb
ideig volt ott parancsnok, rokonszenvüket is korábban nyerte el, és elsőként adott
példát a római igazságosságból és mértéktartásból.
37.
(1) Amikor már úgy látszott, hogy a római seregek elpusztultak és Hispánia el¬
veszett, egyetlen ember fordított a reménytelen helyzeten. (2) Szolgált a seregben
egy római lovag, Lucius Marcius (Septimus fia). Ebben a csupa tűz fiatalember¬
ben sokkal több volt a bátorság és tehetség, mint családi körülményei alapján várni
lehetett volna. (3) Képességei magas fokra fejlődtek Gnaeus Scipio keze alatt,
ahol az évek során a hadtudomány minden titkát kitanulta. (4) A vereség után
összegyűjtött katonákból és a helyőrségek néhány odavezényelt tagjából nem
megvetendő sereget szervezett, majd egyesült Tiberius Fonteiusszal, Publius
Scipio /egazusával. (5) De a római lovagnak annyival nagyobb volt a tekintélye és
becsülete a katonák előtt, hogy amikor a Hiberus innenső partján letáboroztak, !
és elhatározták, hogy a sereg választógyűlésen választja meg vezérét," (6) a kato¬
nák — egymást váltva a sáncon és az előretolt állásokban, amíg mind le nem
szavaztak — egyhangúlag Lucius Marciusra ruházták a fővezérséget. (7) Ő ezután
minden időt — bár nem volt sok — arra fordított, hogy megerődítse a tábort, és
élelmiszerkészleteket gyűjtsön, katonái pedig minden parancsát buzgón és csüg¬
gedés nélkül hajtották végre. (8) Amikor aztán megjött a hír, hogy Giskon fia
Hasdrubal már átkelt a Hiberuson, és közeledik, hogy végezzen a háború utolsó
túlélőivel, a rómaiak új vezére kitűzte a csatára szólító jelet. (9) Erre a katonák,
emlékezetükbe idézve, hogy nemrég még kik álltak seregük élén, és milyen vezé¬
rekbe és csapatokba vethették bizalmukat, amikor harcba indultak, egyszerre csak
mindnyájan elkezdtek zokogni és homlokukat öklözni, egyesek kezüket az ég felé
tárva az isteneket vádolták, mások a földre vetették magukat, ki-ki saját vezére
nevét hajtogatva. (10) Nem lehetett lecsillapítani jajgatásukat, hiába próbálták a
centuriók magukhoz téríteni embereiket, hiába vigasztalta és korholta őket Mar¬
cius, hogy miért adják át magukat asszonyok módjára a haszontalan siránkozás¬
nak, miért nem szedik inkább össze bátorságukat, hogy megvédjék magukat és
hazájukat, és bosszút álljanak elesett vezéreikért.
! Ha Livius adata helytálló, akkor a seregek túlélői többszáz kilométert tettek meg a
Hispánia déli részében bekövetkezett vereségek után észak felé.
? Egy seregnek ez nem állt jogában, csak végszükségben kerülhetett rá sor.
280