Page 282 [282]
(11) Hirtelen csatakiáltás hallatszott, felharsantak a trombiták: az ellenség
már-már elérte a sáncot. Erre gyászuk egyszeriben haragra változott, rohantak
a fegyvereikért, veszett dühtől lángolva csődültek a kapukhoz és vetették rá
magukat a hanyagul és rendezetlenül közeledő ellenségre. (12) A punok meg¬
ijedtek a váratlan fordulat láttán. Nem értették, honnan került elő hirtelen ennyi
ellenség, holott seregüket jóformán megsemmisítették, honnan veszik ezt a
bátorságot és önbizalmat ezek a legyőzött és megfutamított katonák, milyen új
fővezér támadt a két Scipio halála után, (13) ki parancsol a táborban, ki adott
jelt az ütközetre. A sok meglepetéstől először mindannyian megzavarodtak és
meghökkenve hátrálni kezdtek, majd a hatalmas lendületű rohamtól visszaszo¬
rítva futásnak eredtek. (14) Az üldözők alighanem vagy rettenetes öldöklést
rendeztek volna a futók között, vagy maguk jutottak volna vakmerösegükben
kockázatos helyzetbe, ha Marcius nem ad jelt gyorsan a visszavonulásra, és az
elöl haladó hadijelvények elé állva és néhány embert saját kezével visszatartva
meg nem állítja a nekilendült csatasort.
Ezután visszavezette a táborba még mindig vérre és öldöklésre szomjazó
seregét. (15) Az ellenség sáncai elől véres fejjel visszakergetett karthágóiak,
miután látták, hogy senki nem üldözi őket, úgy vélték, az ellenség félelmében
állt meg; így ismét fölényes hangulatban sétáltak vissza táborukba. (16) Hason¬
ló nemtörődömséggel látták el a tábori őrszolgálatot is, mert noha közel volt az
ellenség, nem tudtak szabadulni a gondolattól, hogy ezek csak a néhány napja
elpusztított két sereg maradványai. (17) Mivel az ellenség emiatt félretett min¬
den óvatosságot, Marcius kellő felderítés után arra az első látásra vakmerőnek,
sőt könnyelműnek tűnő elhatározásra jutott, (18) hogy ő indít támadást az el¬
lenséges tábor ellen. Ugy vélte ugyanis, könnyebb lesz megostromolnia csak
Hasdrubal táborát, mint három egyesült sereg és vezér ellen megvédenie a sa¬
játját; (19) egyszersmind, ha sikerrel jár, az változtat majd övéi reménytelen
helyzetén, ha pedig visszaverik, akkor is bebizonyítja, hogy nem megvetendő
ellenfél, hiszen ő támadott.
38.
(1) Hogy azonban a hirtelen ötlet, az éjszakai ijedség és a helyzetükhöz egyál¬
talán nem illő terv ne keltsen riadalmat katonái között, jónak látta buzdító
szavakat intézni hozzájuk. Ezért gyűlésbe hívta őket, ahol ezeket mondta:
(2) , Katonák! Mind a kötelességtudat, amellyel vezéreink iránt életükben és
halálukban viseltettem, mind mindannyiunk jelenlegi helyzete elég bizonyság
bárki előtt arra, hogy számomra ez a fővezérség, bármennyire megtiszteltetek is
vele, valójában nehéz és gondterhes feladatot jelent. (3) Most ugyanis, amikor
281