Page 281 [281]
OCR
a seregek pusztulása, a provincia elvesztése és az államot ért csapás, (16) Hispánia magukat a vezéreket siratta és gyászolta, különösen Gnaeust, aki hosszabb ideig volt ott parancsnok, rokonszenvüket is korábban nyerte el, és elsőként adott példát a római igazságosságból és mértéktartásból. 37. (1) Amikor már úgy látszott, hogy a római seregek elpusztultak és Hispánia elveszett, egyetlen ember fordított a reménytelen helyzeten. (2) Szolgált a seregben egy római lovag, Lucius Marcius (Septimus fia). Ebben a csupa tűz fiatalemberben sokkal több volt a bátorság és tehetség, mint családi körülményei alapján várni lehetett volna. (3) Képességei magas fokra fejlődtek Gnaeus Scipio keze alatt, ahol az évek során a hadtudomány minden titkát kitanulta. (4) A vereség után összegyűjtött katonákból és a helyőrségek néhány odavezényelt tagjából nem megvetendő sereget szervezett, majd egyesült Tiberius Fonteiusszal, Publius Scipio /egazusával. (5) De a római lovagnak annyival nagyobb volt a tekintélye és becsülete a katonák előtt, hogy amikor a Hiberus innenső partján letáboroztak, ! és elhatározták, hogy a sereg választógyűlésen választja meg vezérét," (6) a katonák — egymást váltva a sáncon és az előretolt állásokban, amíg mind le nem szavaztak — egyhangúlag Lucius Marciusra ruházták a fővezérséget. (7) Ő ezután minden időt — bár nem volt sok — arra fordított, hogy megerődítse a tábort, és élelmiszerkészleteket gyűjtsön, katonái pedig minden parancsát buzgón és csüggedés nélkül hajtották végre. (8) Amikor aztán megjött a hír, hogy Giskon fia Hasdrubal már átkelt a Hiberuson, és közeledik, hogy végezzen a háború utolsó túlélőivel, a rómaiak új vezére kitűzte a csatára szólító jelet. (9) Erre a katonák, emlékezetükbe idézve, hogy nemrég még kik álltak seregük élén, és milyen vezérekbe és csapatokba vethették bizalmukat, amikor harcba indultak, egyszerre csak mindnyájan elkezdtek zokogni és homlokukat öklözni, egyesek kezüket az ég felé tárva az isteneket vádolták, mások a földre vetették magukat, ki-ki saját vezére nevét hajtogatva. (10) Nem lehetett lecsillapítani jajgatásukat, hiába próbálták a centuriók magukhoz téríteni embereiket, hiába vigasztalta és korholta őket Marcius, hogy miért adják át magukat asszonyok módjára a haszontalan siránkozásnak, miért nem szedik inkább össze bátorságukat, hogy megvédjék magukat és hazájukat, és bosszút álljanak elesett vezéreikért. ! Ha Livius adata helytálló, akkor a seregek túlélői többszáz kilométert tettek meg a Hispánia déli részében bekövetkezett vereségek után észak felé. ? Egy seregnek ez nem állt jogában, csak végszükségben kerülhetett rá sor. 280
