ségtelen volt, az elviselhetetlen hőség mindkét táborban — de a városon kívül
még inkább, mint a városban — megrendítette szinte minden ember egészségét.
(8) Kezdetben csak az egészségtelen évszak és hely okozott megbetegedéseket
és haláleseteket, de később már a betegek ápolása és a velük való érintkezés
terjesztette a kórt, úgyhogy akik egyszer megkapták, vagy magukra hagyva,
gondoskodás nélkül hunytak el, vagy pedig látogatóikat és ápolóikat is megfer¬
tőzték és magukkal vitték a sírba. (9) Így mindennapossá vált a temetések és a
halál látványa, és éjjel-nappal mindent betöltött a gyászolók jajgatása. (10) Végül
már annyira belefásultak a csapásba, hogy nemcsak nem búcsúztatták a holtakat
könnyekkel és méltó siratással, de még csak ki sem vitték, el sem hantolták őket.
A kiterített holttestek ott hevertek a hasonló halálukat várók szeme előtt, (11)
és a halottak a betegeket, a betegek az egészségeseket döntötték romlásba nem¬
csak a rettegés, de a testek bomlása és dögletes kigőzölgése révén is. Voltak, akik
egyedül támadtak az ellenséges előőrsökre, hogy inkább a fegyver végezzen velük.
(12) A ragály azonban sokkal hevesebben dühöngött a pun táborban, mint a
rómaiaknál, mert a rómaiak a hosszú szürakuszai ostromzár folyamán jobban
megszokták az éghajlatot és a vizet. (13) Az ellenséges seregben szolgáló szicí¬
liaiak, mihelyt észrevették, hogy az egészségtelen vidék miatt terjed a betegség,
szétszéledtek, ki-ki a saját környékbeli városába. (14) Viszont a karthágóiak,
akiknek nem volt hová menniük, egytől egyig mind elpusztultak vezéreikkel,
Hippokratésszel és Himilkóval együtt. (15) Marcellus, látva, micsoda erővel
dühöng a járvány, csapataival a városba vonult, és itt az árnyékot adó háztetők
védelmébe húzódva gondoskodott legyengült emberei ápolásáról. Ennek dacá¬
ra a járvány a római seregből is sok áldozatot szedett.
27.
(1) A szárazföldi pun sereg megsemmisülése után az eddig Hippokratész sere¬
gében szolgáló szicíliaiak megszálltak két nem nagy, de fekvésük és erődítmé¬
nyeik révén jól biztosított várost, 3, illetve 15 mérföldnyire Szürakuszaitól. Ide
szállíttatták az utánpótlást városaikból, és segédcsapatokat is gyűjtöttek. (2)
Közben Bomilkar ismét visszatért hajóhadával Karthágóba, és a szövetségesek
helyzetéről beszámolva felcsillantotta a reményt, hogy nemcsak nekik nyújthat¬
nak életmentő segítséget, de az úgy-ahogy megszállt városban a rómaiakat is
bekeríthetik. (3) Így elérte, hogy igen nagyszámú, mindenféle szállítmánnyal
bőségesen megrakott teherhajót küldtek vele, és hajóhadát is megerősítették. (4)
[gy 130 hadihajóval és 700 teherhajóval indult el Karthágóból, és elég kedvező