Oldal 125 [125]
OCR
nyan, akik nem is vettek részt az ütközetben, hanem hátrahagyták őket a tábor védelmére, és így kerültek az ellenség kezébe, amikor a tábort átadtuk. (10) Nem irigylem én egyetlen polgártársamat, egyetlen bajtársamat sem szerencséje vagy helyzete miatt, és nem akarom magamat mások rovására felmagasztalni. De azok, akik megfutottak a csatasorból, többnyire már fegyvertelenül, és meg sem álltak Venusiáig vagy Canusiumig, ne tartsák nálunk többre magukat, és ne dicsekedjenek azzal, hogy ők szilárdabb támaszai az államnak, mint mi — hacsak nem tartjuk érdemnek, hogy gyorsan szedik a lábukat. (11) Számítsatok azért rájuk is mint derék, bátor katonáitokra, de ránk is, akik még önfeláldozóbban fogunk harcolni a hazáét, ha a ti jóvoltotokból visszanyerjük szabadságunkat és hazakerülhetünk. (12) Már minden korosztályt és réteget besoroztok katonának: mint hallom, épp 8000 rabszolgát fegyvereztek fel. Mi sem vagyunk kevesebben, és a mi váltságdíjunk sem több, mint az ő vételáruk — de ha össze akarnám hasonlítani magunkat velük, megsérteném a római nevet. (13) Amikor ügyünket mérlegelitek, atyák és összeírtak, szerény véleményem szerint azt is szem előtt kell tartanotok, hogy ha megkeményítitek a szíveteket — bár nem szolgáltunk rá —, miféle ellenségnek hagytok ott minket martalékul. (14) Talän egy Pürrhosznak, aki ügy bänt a foglyaival, mint egy figyelmes häzigazda? Vagy egy barbär punnak, akiről nehéz eldönteni, hogy a pénzvágy nagyobb-e benne vagy a kegyetlenség? (15) Ha látnátok polgártársaitokat megláncolva, a saját mocskukban, ezt sem találnátok kevésbé szívszorítónak, mint a cannaei csatatéren holtan heverő légióitok látványát. (16) Láthatjátok hozzátartozóink szorongását és könnyeit, amint itt állnak a Curia előcsarnokában a ti döntésetekre várva. Ha már ők is ilyen feszült aggodalmat élnek át értünk és távollévő társainkért, mit gondoltok, mit érezhetnek azok, akiknek az élete és szabadsága forog kockán? (17) Becsületszavamra, ha Hannibal saját természetét megtagadva jó akarna lenni hozzánk, nekünk akkor sem kellene többé az élet azok után, hogy ti méltatlannak ítéltetek arra, hogy kiváltsatok. (18) Amikor hajdan Pürrhosz váltságdíj nélkül bocsátotta el foglyait, azokat az állam vezető polgáraiból álló követség hozta vissza Rómába, amelyet azért küldtek Pürrhoszhoz, hogy váltsa ki őket. De visszatérhetek-e ide én, akit a saját hazám 300 ezüstre sem becsült? Mindenkinek van önérzete, atyák és összeírtak. (19) Jól tudom, hogy életem és testi épségem egy hajszálon függ, de sokkal jobban nyugtalanít az a veszély, amely becsületemet fenyegeti: hogy általatok megbélyegezve és kiközösítve kell innen távoznunk — mert azt, hogy a pénzt sajnáltátok ránk, senki nem fogja elhinni." 124
