Oldal 126 [126]
OCR
60. (1) Mihelyt befejezte beszédét, a Comitiumon álló tömeg panaszos kiáltozásban tört ki, és a Curia felé nyújtották kezüket, könyörögve, hogy adják vissza gyermekeiket, testvéreiket, rokonaikat. (2) A félelem és a kényszerűség a nőket is rábírta, hogy a Forumon nyüzsgő férfitömegbe vegyüljenek. A senatus zärt ülésen kezdett tanácskozni. (3) Eltérő vélemények hangzottak el. Egyesek azt javasolták, hogy állami pénzen ki kell váltani őket. Mások azt, hogy az állam ne áldozzon rájuk, de ne is akadályozza meg, hogy magánemberek kiváltsák őket; (4) és ha valakinek pillanatnyilag nincs elég pénze, az kapjon állami kölcsönt, amelyért az adós a nép előtt kezesekkel és ingatlanvagyonával áll jót. (5) Amikor azonban Titus Manlius Iorguatus véleményét kérdezték, aki a régi és sokak szerint túlságosan is könyörtelen szigorúságot képviselte, ő állítólag ezt a beszédet mondta: (6) ,Ha a követek mindössze az ellenség kezében lévő foglyok kiváltását kérték volna társaik nevében is, röviden fejteném ki véleményemet, anélkül hogy bármelyiküket is személy szerint megszégyeníteném. (7) Hisz mi egyéb feladatom lenne, mint figyelmeztetni benneteket, hogy őrizzétek meg az őseinktől ránk hagyományozott szokást, amely szükséges példaként szolgál a katonai fegyelem megszilárdítása érdekében? Minthogy azonban ezek szinte dicsekedtek azzal, hogy megadták magukat az ellenségnek, és elvárták, hogy többre tartsuk őket nemcsak azoknál, akik harc közben estek fogságba, de még azoknál is, akik Venusiába és Canusiumba menekültek, sőt magánál Gaius lerentius consulnál is, nem tűrhetem, atyák és összeírtak, hogy az ott történtekből bármi is ismeretlen maradjon előttetek. (8) Bárcsak mindazt, amit most nektek mondani akarok, Canusiumban mondhatnám el, a sereg előtt, amely minden egyes ember gyávaságának vagy bátorságának legmegbízhatóbb tanúja! Vagy legalább volna itt egyedül Publius Sempronius! Hiszen ha ezek őt követték volna mint vezérüket, ma is katonák volnának a római táborban, nem pedig foglyok az ellenség hatalmában. (9) Ám jóllehet ott volt nekik a kitörésre egy egész éjjel — hiszen az ellenség a harctól kimerülve és a győzelemtől megmámorosodva majdnem mind visszavonult táborába —, és 7000 fegyveresnek sikerült átvágnia magát még az ellenséges pajzsfalon is, ők sem maguktól nem próbálkoztak ilyesmivel, sem másokhoz nem voltak hajlandóak csatlakozni. (10) Publius Sempronius TIuditanus szinte egész éjjel szakadatlanul sürgette, biztatta őket, hogy addig induljanak el vele, amíg a tábor körül ilyen kevés az ellenség, amíg csend van és nyugalom, amíg az éjszaka leplezi vállalkozásukat, és még napkelte előtt biztos helyre, szövetséges városokba juthatnak. (11) Ha Publius Sempronius ugyanúgy szólt volna hozzátok, mint nagyapáink idejében Publius Decius 125
