Oldal 124 [124]
OCR
tartott egy Karthalon nevű előkelő karthágói is, hogy ha a rómaiak esetleg hajlanak a békekötésre, közölje velük a feltételeket. (83) Amikor elhagyták a tábort, egyikük, akiből teljességgel hiányzott a római jellem, visszatért a táborba, mintha ottfelejtett volna valamit, hogy így oldja fel magát esküje alól, majd még az éj beállta előtt utolérte útitársait. (9) Amikor a rómaiak értesültek jövetelükről, Karthalon elé egy /ictort kiildtek, aki a dictator nevében felszólította, hogy még az éj beállta előtt hagyja el Róma területét. 59. (1) A dictator összehívta a senazust, és fogadták a foglyok küldöttségét. Vezetőjük így beszélt: , Marcus Iunius és ti, atyák és összeírtak! Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy soha állam még nem becsülte olyan kevésre fogságba esett katonáit, mint a miénk. (2) De — feltéve, hogy nem vagyunk elfogultak önmagunkkal szemben — még soha senki, aki az ellenség hatalmába került, nem érdemelt több törődést tőletek, mint mi. (3) Hiszen mi nem a harcmezőn adtuk át fegyvereinket gyáván, hanem majdnem napestig kitartottunk az ütközetben, megvetve lábunkat a holttestek halmain, és csak azután vonultunk vissza táborunkba. (4) A nap hátralevő részében és a rákövetkező éjszakán a küzdelemtől és sebeinktől elgyötörve védelmeztük sáncainkat. (5) Másnap a győztes ellenség körülzárt bennünket, elvágott a víztől, semmi reményünk nem volt, hogy pajzsfalán átverekedjük magunkat. Ezért nem éreztük gyalázatnak, hogy miután 50 000 bajtársunk veszett oda, néhány római katona mégiscsak túlélte a cannaei ütközetet. (6) Ekkor állapodtunk csak meg a váltságdíjban, amelyért kiválthatnak minket, majd fegyvereinket, amelyeknek segítségére már nem számíthattunk, átadtuk az ellenségnek. (7) Hiszen a hagyomány szerint őseink is aranyon váltották meg magukat a galloktól,! és a ti atyáitok is, noha hallani sem akartak békefeltételekről, mégis elküldték követeiket Tarentumba, hogy kiváltsák a foglyokat.? (8) Pedig mind a gallok elleni csata az Alliánál, mind a Hérakleia melletti Pürrhosz ellen nem annyira a nagy emberveszteségről, inkább a rómaiak fejvesztett megfutamodásáról híresült el. De Cannae síkját heggyé tornyosult római holttestek borítják, és csak azok élték túl az ütközetet, akiknek a leölését az ellenség már nem győzte fegyverrel és erővel — ezek vagyunk mi. (9) Vannak köztünk néhá1 V6. V. 48. ? Ez a Pürrhosz elleni háborúban (Kr. e. 280—272) történt, a Hérakleiánál vívott csata után. 123
