Oldal 125 [125]
nyan, akik nem is vettek részt az ütközetben, hanem hátrahagyták őket a tábor
védelmére, és így kerültek az ellenség kezébe, amikor a tábort átadtuk.
(10) Nem irigylem én egyetlen polgártársamat, egyetlen bajtársamat sem
szerencséje vagy helyzete miatt, és nem akarom magamat mások rovására fel¬
magasztalni. De azok, akik megfutottak a csatasorból, többnyire már fegyver¬
telenül, és meg sem álltak Venusiáig vagy Canusiumig, ne tartsák nálunk több¬
re magukat, és ne dicsekedjenek azzal, hogy ők szilárdabb támaszai az államnak,
mint mi — hacsak nem tartjuk érdemnek, hogy gyorsan szedik a lábukat. (11)
Számítsatok azért rájuk is mint derék, bátor katonáitokra, de ránk is, akik még
önfeláldozóbban fogunk harcolni a hazáét, ha a ti jóvoltotokból visszanyerjük
szabadságunkat és hazakerülhetünk.
(12) Már minden korosztályt és réteget besoroztok katonának: mint hallom,
épp 8000 rabszolgát fegyvereztek fel. Mi sem vagyunk kevesebben, és a mi
váltságdíjunk sem több, mint az ő vételáruk — de ha össze akarnám hasonlítani
magunkat velük, megsérteném a római nevet.
(13) Amikor ügyünket mérlegelitek, atyák és összeírtak, szerény véleményem
szerint azt is szem előtt kell tartanotok, hogy ha megkeményítitek a szíveteket
— bár nem szolgáltunk rá —, miféle ellenségnek hagytok ott minket martalékul.
(14) Talän egy Pürrhosznak, aki ügy bänt a foglyaival, mint egy figyelmes hä¬
zigazda? Vagy egy barbär punnak, akiről nehéz eldönteni, hogy a pénzvágy
nagyobb-e benne vagy a kegyetlenség? (15) Ha látnátok polgártársaitokat meg¬
láncolva, a saját mocskukban, ezt sem találnátok kevésbé szívszorítónak, mint a
cannaei csatatéren holtan heverő légióitok látványát. (16) Láthatjátok hozzá¬
tartozóink szorongását és könnyeit, amint itt állnak a Curia előcsarnokában a
ti döntésetekre várva. Ha már ők is ilyen feszült aggodalmat élnek át értünk és
távollévő társainkért, mit gondoltok, mit érezhetnek azok, akiknek az élete és
szabadsága forog kockán? (17) Becsületszavamra, ha Hannibal saját természetét
megtagadva jó akarna lenni hozzánk, nekünk akkor sem kellene többé az élet
azok után, hogy ti méltatlannak ítéltetek arra, hogy kiváltsatok. (18) Amikor
hajdan Pürrhosz váltságdíj nélkül bocsátotta el foglyait, azokat az állam vezető
polgáraiból álló követség hozta vissza Rómába, amelyet azért küldtek Pürrhosz¬
hoz, hogy váltsa ki őket. De visszatérhetek-e ide én, akit a saját hazám 300 ezüst¬
re sem becsült?
Mindenkinek van önérzete, atyák és összeírtak. (19) Jól tudom, hogy életem
és testi épségem egy hajszálon függ, de sokkal jobban nyugtalanít az a veszély,
amely becsületemet fenyegeti: hogy általatok megbélyegezve és kiközösítve kell
innen távoznunk — mert azt, hogy a pénzt sajnáltátok ránk, senki nem fogja
elhinni."
124