Oldal 399 [399]
OCR
egész városban megfosztotta ékességeiktől a szentélyeket, és az istenek képmásait, jobban mondva magukat az isteneket is kitépte helyükről és elvitte. Az ambrakiaiaknak csak a puszta falak és ajtófélfák maradtak meg, hogy ezeknek hódoljanak, ezek előtt mondják el imájukat és könyörgésüket. (7) Miközben ezeket elpanaszolták, a consul a terv szerint gyanúsítgató kérdéseivel újabb részleteket húzott ki belőlük, azt a látszatot keltve, hogy mindezt eredetileg el sem akarták mondani. (8) Panaszuk nagy hatással volt az atyákra, de Gaius Flaminius, a másik consu/ védelmébe vette Marcus Fulviust. (9) Az ambrakiaiak — mondta — régi, kitaposott útra léptek: ugyanígy vádolták meg a szürakuszaibeliek Marcellust! és a campaniaiak Quintus Fulviust.? Miért is nem vádolja be ugyanígy Philipposz király Titus Ouinctiust, Antiokhosz Manius Aciliust és Lucius Scipiót, a gallok Gnaeus Manliust, magát Marcus Fulviust pedig még az aitólok és Kephallénia népei is? (10) , Gondoljátok, atyák és öszszeírtak — folytatta —, hogy akár én, amikor Marcus Fulvius érdekében szólok, akár maga Marcus Fulvius tagadni fogja, hogy Ambrakiát ostrom alá vette és elfoglalta, hogy elvitte szobrait és ékességeit, és hogy megtette vele mindazt, amit egy város elfoglalásakor szokás? (11) Éppen ezekre a tetteire hivatkozva folyamodik majd hozzátok diadalmenetért, ott viteti majd kocsija előtt az elfoglalt Ambrakia képét, a szobrokat, amelyeknek elszállítását a szemére vetik, és a városból szerzett többi zsákmányt, azután pedig otthon felfüggeszti az ajtófélfára. (12) Hiába próbálják ezek elhatárolni magukat az aitóloktól; az ambrakiaiakat és az aitólokat egyforma megítélés illeti meg! (13) Szóval tiszttársam vagy keressen más alkalmat az áskálódásra, vagy ha ragaszkodik ehhez az ügyhöz, tartsa itt ambrakiai cimboráit Marcus Fulvius megérkezéséig; (14) mert én nem fogom eltűrni, hogy akár az ambrakiaiak, akár az aitólok ügyében bármilyen döntés szülessen Marcus Fulvius távollétében!" 44. (1) Aemilius erre ellensége állítólag közismert, gonosz agyafúrtságát kezdte emlegetni, mondván, az szándékosan húzni fogja az időt, hogy ne kelljen Rómába jönnie mindaddig, amíg ellensége a consul. (2) Így két nap is eltelt a consulok viszálykodásával, és nyilvánvaló volt, hogy amíg Flaminius jelen van, nem jutnak dűlőre. (3) Amikor azonban Flaminius egyszer megbetegedett, és nem tudott eljönni, megragadták az alkalmat, és Aemilius előterjesztése nyomán a senafus így határozott: (4) Az ambrakiaiak kapják vissza minden vagyonukat, legyenek szabadok és éljenek saját törvényeik szerint, sőt tetszőleges vámokat is szedhet! Vö. XXVI. 30-31. ? Vö. XXVI. 27. 398
