Oldal 398 [398]
OCR
bezárva, (10) miközben Marcus Fulvius már két éve királykodik Európában, Gnaeus Manlius pedig Kis- Ázsiában, mintha őket ültették volna Philipposz és Antiokhosz helyére. Ha ezeken a területeken fenn akarják tartani a katonai jelenlétet, akkor az ott állomásozó seregeket inkább a cozsuloknak illene vezetniük, nem holmi magánembereknek.! (11) Ezek olyan népekre zúdítják a háború iszonyatát, amelyekkel Róma nem is áll hadban, és védelmi pénzt szednek tőlük. Ha ezeken a hadszíntereken szükség volna a katonai megszállásra, akkor — ahogy Manius Aciliust felváltotta Lucius Scipio consul, őt pedig Marcus Fulvius és Gnaeus Manlius consulok — (12) Fulvius és Manlius is köteles volna átadni a helyét Gaius Livius és Marcus Valerius consu/oknak. De most, miutan befejezték az aitól háborút, Antiokhosztól elvették Kis-Azsidt, és a gallokat is legyőzték, most mar végképp vagy a consulokat kellene elküldeni a consuA seregekhez, vagy hazahozni a légiókat, hogy végre ismét az állam rendelkezhessen velük. (13) A senatus végighallgatta, de megmaradt elhatározásánál, hogy mindkét consul a ligur hadszínteret kapja; Manliust és Fulviust pedig utasították, hogy hagyják el provinciájukat, hozzák el onnan hadseregüket, és térjenek vissza Rómába. 43. (1) Marcus Aemilius consul és Marcus Fulvius gyűlölték egymást, leginkább azért, mert Aemilius meggyőződése szerint Marcus Fulvius műve volt, hogy ő a kelleténél két évvel később nyerte el a consu/sagot.? (2) Ezért, hogy ellene hangolja a közvéleményt, a senazus elé vezette az ambrakiaiak követeit, akiknek ő sugalmazta, hogy milyen vádakkal álljanak elő. (3) Ezek aztán elpanaszolták, hogy noha ők megtartották a békét, teljesítették a korábbi consulok követeléseit, és ugyanilyen készségesen viselkedtek volna Marcus Fulviusszal szemben is,° (4) ő mégis háborút indított ellenük. Először — mondták - végigdúlta földjeiket, rablással és öldökléssel fenyegette városukat, úgyhogy ettől való félelmükben voltak kénytelenek bezárni kapuikat. (5) Azután körülzárta és ostrom alá vette őket, és a háború minden borzalmát megismertette velük: a vérontást, a gyújtogatást, a rombolást, a város kifosztását. (6) Asszonyaikat és gyermekeiket elhurcolta rabszolgának, javaikat elkobozta, és — ami nekik mindennél jobban fáj — az ! Fulvius és Manlius fővezéri megbízatását valójában meghosszabbította a senazus, így nem magánemberekként maradtak hadszínterükön. ? Aemilius 189-ben és 188-ban sikertelenül pályázott a consulságra, és mindkét alkalommal Fulvius vezette a consulválasztó gyűlést (XXXVII. 47. 6-7; XXXVIII. 35. 1). : Ezek az állítások hamis képet festenek Ambrakia helyzetéről, hiszen a város az aitól szövetség tagja volt, és mint ilyen, hadban állt Rómával. 397
