Oldal 400 [400]
OCR
nek szárazon és vízen azzal a feltétellel, hogy ez alól mentesítik a rómaiakat és a latin szövetségeseket. (5) Azoknak a szobroknak és egyéb ékességeknek a kérdését, amelyeket panaszuk szerint elraboltak szentélyeikből, Marcus Fulvius hazatérése után a ponzifexek testülete elé kell terjeszteni, és az ő utasításuk szerint kell eljarni. (6) A consu/ azonban még ezzel sem érte be, hanem egy létszámhiányos senatusi ülésen még egy határozatot hozatott, hogy a senazus véleménye szerint Ambrakiát nem erőszakkal foglalták el.! (7) Ezután a decemvirek határozata értelmében háromnapos könyörgést rendeltek el a nép gyógyulásáért, mert a Városban és környékén súlyos ragály pusztított. (8) Aztán megrendezték a Latin Ünnepeket. A consulok, miután eleget tettek vallási kötelezettségeiknek, és végrehajtották a sorozást — mert mindketten újonnan besorozott csapatokat akartak —, elutaztak működési területükre, és ott minden régi katonát elbocsátottak. (9) A consulok elutazása után érkezett meg Rómába Gnaeus Manlius proconsul. Servius Sulpicius praetor Bellona szentélyében hivta dssze a senatust a kedvéért. (10) Miután beszámolt tevékenységéről, azt kérte, hogy mindezért adjanak hálát a halhatatlan isteneknek, neki pedig engedjék meg, hogy diadalmenetben vonuljon be a Városba. (11) A mellette szolgálatot teljesítő tíz megbízott többsége — elsősorban Lucius Furius Purpurio és Lucius Aemilius Paullus — azonban tiltakozott követelése ellen. 45. (1) Őket megbizottakként rendelték ki Gnaeus Manlius mellé — mondtak’ -, hogy kössék meg Antiokhosszal a békét, és öntsék végleges formába a szerződés feltételeit, amelyeket Lucius Scipio már korábban felvázolt. (2) Gnaeus Manlius azonban mindent elkövetett, hogy ezt a békét megzavarja, és hogy tőrbe csalja Antiokhoszt, ha az hajlandó találkozni vele. A király azonban tudomást szerzett a consul csalárd tervéről, és noha az gyakran hívta tárgyalásra, hogy elfoghassa, nemhogy a találkozókra nem ment el, de inkább a szeme elé sem akart kerülni. (3) Amikor a consul át akart kelni a Tauroszon, a megbízottak alig tudták viszszatartani, pedig mindannyian könyörögve kérték, hogy ne tegye ki magát a katasztrófának, amely a Sibylla jósversei szerint a végzet szabta határ átlépőit ! Vagyis a város elfoglalását nem tekintik igazi haditettnek, és így nem is járhat érte diadalmenet. Ebben volt is annyi igazság, hogy Ambrakia az ostrom során önként hódolt meg (vö. XXXIX. 9. 9). ? A két megbízott beszéde több ponton szemben áll Livius korábbi elbeszélésével. Ez azonban nem annyira a szerző figyelmetlenségének tulajdonítható, inkább annak, hogy Livius tudatosan igaztalan vádakat ad Furius és Aemilius szájába. 399
