Oldal 399 [399]
egész városban megfosztotta ékességeiktől a szentélyeket, és az istenek képmá¬
sait, jobban mondva magukat az isteneket is kitépte helyükről és elvitte. Az
ambrakiaiaknak csak a puszta falak és ajtófélfák maradtak meg, hogy ezeknek
hódoljanak, ezek előtt mondják el imájukat és könyörgésüket.
(7) Miközben ezeket elpanaszolták, a consul a terv szerint gyanúsítgató kér¬
déseivel újabb részleteket húzott ki belőlük, azt a látszatot keltve, hogy mindezt
eredetileg el sem akarták mondani. (8) Panaszuk nagy hatással volt az atyákra,
de Gaius Flaminius, a másik consu/ védelmébe vette Marcus Fulviust. (9) Az
ambrakiaiak — mondta — régi, kitaposott útra léptek: ugyanígy vádolták meg a
szürakuszaibeliek Marcellust! és a campaniaiak Quintus Fulviust.? Miért is nem
vádolja be ugyanígy Philipposz király Titus Ouinctiust, Antiokhosz Manius
Aciliust és Lucius Scipiót, a gallok Gnaeus Manliust, magát Marcus Fulviust
pedig még az aitólok és Kephallénia népei is? (10) , Gondoljátok, atyák és ösz¬
szeírtak — folytatta —, hogy akár én, amikor Marcus Fulvius érdekében szólok,
akár maga Marcus Fulvius tagadni fogja, hogy Ambrakiát ostrom alá vette és
elfoglalta, hogy elvitte szobrait és ékességeit, és hogy megtette vele mindazt,
amit egy város elfoglalásakor szokás? (11) Éppen ezekre a tetteire hivatkozva
folyamodik majd hozzátok diadalmenetért, ott viteti majd kocsija előtt az el¬
foglalt Ambrakia képét, a szobrokat, amelyeknek elszállítását a szemére vetik,
és a városból szerzett többi zsákmányt, azután pedig otthon felfüggeszti az aj¬
tófélfára. (12) Hiába próbálják ezek elhatárolni magukat az aitóloktól; az amb¬
rakiaiakat és az aitólokat egyforma megítélés illeti meg! (13) Szóval tiszttársam
vagy keressen más alkalmat az áskálódásra, vagy ha ragaszkodik ehhez az ügyhöz,
tartsa itt ambrakiai cimboráit Marcus Fulvius megérkezéséig; (14) mert én nem
fogom eltűrni, hogy akár az ambrakiaiak, akár az aitólok ügyében bármilyen
döntés szülessen Marcus Fulvius távollétében!"
44.
(1) Aemilius erre ellensége állítólag közismert, gonosz agyafúrtságát kezdte
emlegetni, mondván, az szándékosan húzni fogja az időt, hogy ne kelljen Rómába
jönnie mindaddig, amíg ellensége a consul. (2) Így két nap is eltelt a consulok
viszálykodásával, és nyilvánvaló volt, hogy amíg Flaminius jelen van, nem jutnak
dűlőre. (3) Amikor azonban Flaminius egyszer megbetegedett, és nem tudott
eljönni, megragadták az alkalmat, és Aemilius előterjesztése nyomán a senafus
így határozott: (4) Az ambrakiaiak kapják vissza minden vagyonukat, legyenek
szabadok és éljenek saját törvényeik szerint, sőt tetszőleges vámokat is szedhet¬
! Vö. XXVI. 30-31.
? Vö. XXVI. 27.
398