Oldal 342 [342]
, Kitartottam volna a hallgatás mellett, atyák és összeírtak, ha nem tudnám,
hogy nemsokára a rhodoszi követséget szólítjátok be, és az ő meghallgatásuk
után én is kénytelen lennék nyilatkozni. (2) Ráadásul akkor annyival is nehezebb
lesz elmondanom beszédemet, mert ők olyan követelésekkel fognak előállni,
amelyek látszólag nem ellenem irányulnak, sőt nem is az ő saját érdeküket
szolgálják. (3) A görög városok ügyéért fognak fellépni, hogy ezeknek is adjátok
meg a szabadságot. De ha elérik céljukat, nyilvánvaló, hogy nemcsak a szabad¬
ságukat elnyert városokat fogják elidegeníteni birodalmamtól, hanem régi adó¬
fizetőinket is, (4) nekik pedig a nagy jótéteménnyel lekötelezett városok névleg
szövetségeseik, de valójában engedelmes alattvalóik lesznek. (5) És miközben
— isten ments! — ilyen nagy hatalomra törekednek, mindezt úgy állítják majd be,
hogy nekik ehhez semmiféle érdekük nem fűződik, csak éppen ez méltó hoz¬
zátok és korábbi cselekedeteitekhez. (6) Ügyeljetek hát, ne hagyjátok magatokat
becsapni az ilyesféle beszédtől; máskülönben egyes szövetségeseiteket háttérbe
fogjátok szorítani, míg másokat túlságosan magasra emeltek, sőt végső soron
azok, akik fegyvert fogtak ellenetek, jobb helyzetbe kerülnek, mint szövetsége¬
seitek és barátaitok.
(7) Ami engem illet, én más körülmények között inkább engedek jogos igé¬
nyeimből bárkivel szemben, semhogy úgy tűnjön, túl makacsul ragaszkodom
azokhoz. De a ti barátságotokért, az irántatok való jóindulat igazolásáért, a tő¬
letek származó megbecsülésért folyó küzdelemben nem tűrhetem, hogy alul¬
maradjak. (8) Ez a legértékesebb örökségem apámtól, aki Kis- Ázsia és Hellasz
minden lakója közül a legelsőként kötött veletek barátságot," és változatlan,
állhatatos hűséggel ápolta azt élete utolsó napjáig. (9) Nemcsak érzületében volt
hűséges és jó barátotok, hanem tevékenyen részt vett minden hellaszbeli hadjá¬
ratotokban szárazon és vízen, olyan bőven ellátott mindenféle utánpótlással,
hogy egyetlen más szövetségesetek sem vehette fel vele a versenyt semmiben.
(10) Végül, miközben a boiótokat a veletek való szövetségkötésre buzdította, ott
esett össze beszéd közben, és nem sokkal később meg is halt.” (11) Én, aki az ő
nyomdokain járok, nem tudtam túlszárnyalni irántatok tanúsított odaadását és
buzgalmát, hiszen ebben felülmúlhatatlan volt; (12) viszont arra, hogy a tettek
mezején, érdemek és a kötelezettségeimből fakadó pénzáldozatok tekintetében
! Eumenész király apja, Attalosz 211-ben kötött szövetséget a rómaiakkal (XXVI. 24.
9—10). Valójában Róma ekkor már szövetségben, illetve baráti kapcsolatban állt az aitö¬
lokkal, a Ptolemaidákkal és a rhodosziakkal is, így Pergamon elsősége meglehetős túlzás.
Livius forrása, Polübiosz (XXI. 20. 3) árnyaltabban fogalmaz ugyanerről.
? Vö. XXXIII. 2. 2-3, 21. 1.
341