Oldal 341 [341]
52.
(1) Nem sokkal később Marcus Aurelius Cotta, Lucius Scipio /egatusa megér¬
kezett Rómába Antiokhosz követeivel, Eumenész királlyal és a rhodosziakkal
együtt. (2) Cotta először a senazusban, majd az atyák utasítására a nép előtt is
beszámolt a Kis-Ázsiában történtekről. Ezután háromnapos hálaadó ünnepet
szavaztak meg, amelyen 40 kifejlett jószágot kellett feláldozni. (3) Majd elsőként
Eumenészt hallgatták meg a senazusban.
Miután néhány szóban megköszönte az atyáknak, hogy őt és fivérét felsza¬
badították az ostromzár alól, és megvédték országát Antiokhosz erőszakossá¬
gával szemben, gratulált szárazon és vízen aratott győzelmeikhez, (4) hogy
Antiokhosz királyt megverték, megfutamították, táborát elfoglalták, és kiszorí¬
tották őt előbb Európából, majd Kis-Ázsiának a Taurosz-hegységig terjedő
részéből is. (5) Azután kijelentette, hogy jobban szeretné, ha az ő érdemeit saját
hadvezéreik és /egazusaik szavaiból ismernék meg, nem pedig neki magának
kellene elősorolnia őket.
(6) Szavait mindnyájan helyesléssel fogadták, és biztatták, hogy most az
egyszer hagyjon fel a szerénykedéssel, mondja ki saját maga, hogy milyen illő
jutalmat vár el a senazustól és a római néptől, és érdemei szerint a senafus ezt
készségesen és bőkezűen meg is tetézi, ha teheti. (7) A király erre azt válaszolta:
Ha mások bíznák rá a jutalom kiválasztását, és módjában állna megkérdezni a
római senatust, ő szívesen kérné ennek a roppant tekintélyű testületnek a ta¬
nácsát, nehogy valami mértéktelen és szerénytelen kívánsággal hozakodjon elő.
(8) Minthogy pedig éppen ők akarják megjutalmazni, annál inkább úgy helyén¬
való, hogy saját maguk döntsék el, mennyire kívánnak bőkezűek lenni vele és
fivérével szemben.
(9) Szavai azonban nem győzték meg az atyákat és összeírtakat; továbbra is
sürgették, hogy nyilatkozzon. Miután jó ideig versengett egymással a nagylel¬
kűség és a szerénység, aminek során a felek kölcsönös és bonyodalmas udvari¬
assággal mutogattak egymásra, Eumenész eltávozott a szentélyből. (10) A senatus
még ekkor is kitartott véleménye mellett. Azt mondták: Képtelenség, hogy a
király ne volna tudatában, milyen reményekkel és céllal érkezett, hiszen ő tudja
legjobban, mi hasznos királysága számára, és sokkal jobban ismeri a kis-ázsiai
helyzetet, mint a senazus. Vissza kell tehát hívni, és erőnek erejével szóra kell
bírni, hogy mi a kívánsága és elképzelése.
53.
(1) A praetor visszahívta a szentélybe a királyt, és felszólította, hogy nyilatkozzon.
Erre ő a következőket mondta:
340