Oldal 342 [342]
OCR
, Kitartottam volna a hallgatás mellett, atyák és összeírtak, ha nem tudnám, hogy nemsokára a rhodoszi követséget szólítjátok be, és az ő meghallgatásuk után én is kénytelen lennék nyilatkozni. (2) Ráadásul akkor annyival is nehezebb lesz elmondanom beszédemet, mert ők olyan követelésekkel fognak előállni, amelyek látszólag nem ellenem irányulnak, sőt nem is az ő saját érdeküket szolgálják. (3) A görög városok ügyéért fognak fellépni, hogy ezeknek is adjátok meg a szabadságot. De ha elérik céljukat, nyilvánvaló, hogy nemcsak a szabadságukat elnyert városokat fogják elidegeníteni birodalmamtól, hanem régi adófizetőinket is, (4) nekik pedig a nagy jótéteménnyel lekötelezett városok névleg szövetségeseik, de valójában engedelmes alattvalóik lesznek. (5) És miközben — isten ments! — ilyen nagy hatalomra törekednek, mindezt úgy állítják majd be, hogy nekik ehhez semmiféle érdekük nem fűződik, csak éppen ez méltó hozzátok és korábbi cselekedeteitekhez. (6) Ügyeljetek hát, ne hagyjátok magatokat becsapni az ilyesféle beszédtől; máskülönben egyes szövetségeseiteket háttérbe fogjátok szorítani, míg másokat túlságosan magasra emeltek, sőt végső soron azok, akik fegyvert fogtak ellenetek, jobb helyzetbe kerülnek, mint szövetségeseitek és barátaitok. (7) Ami engem illet, én más körülmények között inkább engedek jogos igényeimből bárkivel szemben, semhogy úgy tűnjön, túl makacsul ragaszkodom azokhoz. De a ti barátságotokért, az irántatok való jóindulat igazolásáért, a tőletek származó megbecsülésért folyó küzdelemben nem tűrhetem, hogy alulmaradjak. (8) Ez a legértékesebb örökségem apámtól, aki Kis- Ázsia és Hellasz minden lakója közül a legelsőként kötött veletek barátságot," és változatlan, állhatatos hűséggel ápolta azt élete utolsó napjáig. (9) Nemcsak érzületében volt hűséges és jó barátotok, hanem tevékenyen részt vett minden hellaszbeli hadjáratotokban szárazon és vízen, olyan bőven ellátott mindenféle utánpótlással, hogy egyetlen más szövetségesetek sem vehette fel vele a versenyt semmiben. (10) Végül, miközben a boiótokat a veletek való szövetségkötésre buzdította, ott esett össze beszéd közben, és nem sokkal később meg is halt.” (11) Én, aki az ő nyomdokain járok, nem tudtam túlszárnyalni irántatok tanúsított odaadását és buzgalmát, hiszen ebben felülmúlhatatlan volt; (12) viszont arra, hogy a tettek mezején, érdemek és a kötelezettségeimből fakadó pénzáldozatok tekintetében ! Eumenész király apja, Attalosz 211-ben kötött szövetséget a rómaiakkal (XXVI. 24. 9—10). Valójában Róma ekkor már szövetségben, illetve baráti kapcsolatban állt az aitölokkal, a Ptolemaidákkal és a rhodosziakkal is, így Pergamon elsősége meglehetős túlzás. Livius forrása, Polübiosz (XXI. 20. 3) árnyaltabban fogalmaz ugyanerről. ? Vö. XXXIII. 2. 2-3, 21. 1. 341
