Page 264 [264]
OCR
őrhelyéről, váratlanul szembetalálkozott Philipposz királlyal, aki gúnyosan parancsot adott, hogy üdvözöljék királyként, majd odalépett hozzá, és királyi méltóságához nemigen illő tréfával testvérének nevezte. (5) Philipposzt ezután a consul elé vitték, aki parancsot adott, hogy vegyék őrizetbe, és nem sokkal később megbilincselve Rómába küldte. A többi athamant és Antiokhosz király katonáit, akik helyőrségként szolgáltak a napokban meghódolt városokban, összesen mintegy 3000 embert, Philipposz királynak adták át. (6) A consul Lariszába ment, hogy ott megvitassák a háború egész haditervét. Útközben járultak elé Kierion és Métropolisz követei, hogy bejelentsék városuk meghódolását. (7) Philipposz különösen az athaman foglyokkal bánt kíméletesen, hogy általuk megnyerje magának népüket. Remélni kezdte, hogy hatalmába kerítheti Athamaniát, ezért odavezette seregét, de előbb hazaküldte a foglyokat varosaikba. (8) Ezek nagy hatással voltak honfitársaikra, amikor elbeszélték a király irántuk tanúsított kegyességét és bőkezűségét. (9) Amünandrosz pedig — aki, ha otthon maradt volna, még megerősíthette volna egyesek hűségét — feleségével és gyermekeivel elhagyta az országot, és Ambrakiába menekült, félve, hogy kiszolgáltatják Philipposznak, régi ellenségének és a rómaiaknak, akiket méltán bőszített fel mostani elpártolása. Így aztán egész Athamania Philipposz hatalmába és fennhatósága alá került. (10) A consul néhány napot Lariszában töltött, főleg azért, hogy teherhordó állatai kipihenhessék magukat a tengeri út, majd később a menetelések után. Aztán a rövid pihenőtől szinte megifjodott seregével Krannónba vonult. (11) Érkezésekor megadta magát Pharszalosz, Szkotussza és Pherai, Antiokhosz bennük tartózkodó helyőrségével együtt. A helyőrség tagjait megkérdezte, hogy vele akarnak-e maradni; azt az 1000 embert, akik igennel feleltek, átadta Philipposznak, a többit lefegyverezve visszaküldte Démétriaszba. (12) Ezután elfoglalta Proernát a körülötte fekvő kis erődökkel együtt, majd továbbvonult a Maliszi-öböl felé. Amikor a Ihaumakoi alatt lévő szoroshoz közeledett, a városbeli ifúság mind egy szálig fegyvert ragadott, elhagyta a várost, lesbe állt az erdőkben és utakon, és a magasabb pontokról támadásokat intézett a római menetoszlop ellen. (13) A consul először odaküldött hozzájuk néhány embert, hogy kerüljenek a közelükbe, elegyedjenek szóba velük, és beszéljék le őket erről az esztelenségről. Amikor azonban látta, hogy nem hagyják abba, egy íribunus vezetésével körbeküldött két egységet, elvágta a fegyveresek elől a városba vezető utat, és elfoglalta az üresen maradt várost. (14) A védők, meghallva hátuk mögött a város elfoglalását jelző kiáltást, rohantak vissza erdei leshelyeikről, de lekaszabolták őket. (15) A consul Thaumakoitél másnap megérkezett a Szperkheiosz folyóhoz, majd végigpusztította a hüpataiak földjét. 263
