Page 264 [264]
őrhelyéről, váratlanul szembetalálkozott Philipposz királlyal, aki gúnyosan pa¬
rancsot adott, hogy üdvözöljék királyként, majd odalépett hozzá, és királyi
méltóságához nemigen illő tréfával testvérének nevezte. (5) Philipposzt ezután
a consul elé vitték, aki parancsot adott, hogy vegyék őrizetbe, és nem sokkal
később megbilincselve Rómába küldte. A többi athamant és Antiokhosz király
katonáit, akik helyőrségként szolgáltak a napokban meghódolt városokban,
összesen mintegy 3000 embert, Philipposz királynak adták át.
(6) A consul Lariszába ment, hogy ott megvitassák a háború egész haditervét.
Útközben járultak elé Kierion és Métropolisz követei, hogy bejelentsék városuk
meghódolását. (7) Philipposz különösen az athaman foglyokkal bánt kímélete¬
sen, hogy általuk megnyerje magának népüket. Remélni kezdte, hogy hatalmá¬
ba kerítheti Athamaniát, ezért odavezette seregét, de előbb hazaküldte a fog¬
lyokat varosaikba. (8) Ezek nagy hatással voltak honfitársaikra, amikor elbeszél¬
ték a király irántuk tanúsított kegyességét és bőkezűségét. (9) Amünandrosz
pedig — aki, ha otthon maradt volna, még megerősíthette volna egyesek hűségét
— feleségével és gyermekeivel elhagyta az országot, és Ambrakiába menekült,
félve, hogy kiszolgáltatják Philipposznak, régi ellenségének és a rómaiaknak,
akiket méltán bőszített fel mostani elpártolása. Így aztán egész Athamania
Philipposz hatalmába és fennhatósága alá került.
(10) A consul néhány napot Lariszában töltött, főleg azért, hogy teherhor¬
dó állatai kipihenhessék magukat a tengeri út, majd később a menetelések után.
Aztán a rövid pihenőtől szinte megifjodott seregével Krannónba vonult.
(11) Érkezésekor megadta magát Pharszalosz, Szkotussza és Pherai, Antiokhosz
bennük tartózkodó helyőrségével együtt. A helyőrség tagjait megkérdezte, hogy
vele akarnak-e maradni; azt az 1000 embert, akik igennel feleltek, átadta Phi¬
lipposznak, a többit lefegyverezve visszaküldte Démétriaszba.
(12) Ezután elfoglalta Proernát a körülötte fekvő kis erődökkel együtt, majd
továbbvonult a Maliszi-öböl felé. Amikor a Ihaumakoi alatt lévő szoroshoz
közeledett, a városbeli ifúság mind egy szálig fegyvert ragadott, elhagyta a
várost, lesbe állt az erdőkben és utakon, és a magasabb pontokról támadásokat
intézett a római menetoszlop ellen. (13) A consul először odaküldött hozzájuk
néhány embert, hogy kerüljenek a közelükbe, elegyedjenek szóba velük, és be¬
széljék le őket erről az esztelenségről. Amikor azonban látta, hogy nem hagyják
abba, egy íribunus vezetésével körbeküldött két egységet, elvágta a fegyveresek
elől a városba vezető utat, és elfoglalta az üresen maradt várost. (14) A védők,
meghallva hátuk mögött a város elfoglalását jelző kiáltást, rohantak vissza erdei
leshelyeikről, de lekaszabolták őket.
(15) A consul Thaumakoitél másnap megérkezett a Szperkheiosz folyóhoz,
majd végigpusztította a hüpataiak földjét.
263