Page 155 [155]
OCR
154 VIII. VARIÁCIÓK AZ OKTATÓK SZAKMAI FEJLŐDÉSÉNEK.. , 2003; Stes & Van Petegem, 2011; Taylor & Rege Colet, 2010). Ebben a fejezetben is, mint a kötet többi részében, ez utóbbi értelmezésre figyelünk. A ,szakmai fejlődés és tanulás" fogalom értelmezését már részletesebben tárgyaltuk az 1. fejezet 2.4. részében és 2. fejezet 1. pontjában, de itt is fontos hangsúlyozni, hogy az utóbbi időben a két fogalom együttes használata azt jelzi a szakirodalomban, hogy az egyéni szakmai fejlődés és a közösség szakmai tanulása, az egyéni és közösségi ágencia (cselekvőképesség), a támogatórendszer és a szakmai tanulás informális, kevésbé tervezett útja együttesen tudják elősegíteni az oktatás eredményességét, fejlesztését. A fejezetben az egyszerűsítés érdekében az oktatók szakmai fejlődése és tanulása szakkifejezésre rövidebb szinonimaként használjuk az oktatói tanulást is. Továbbá a felsőoktatásban az oktatók tanulásának vizsgálata átfedésben áll a felsőoktatási intézmények oktatásfejlesztésével (educational development) is, ami a szakmai fejlődés és tanulás támogatási rendszerét, irányait is magába foglalja (Taylor & Rege Colet, 2010), és amit szintén érintünk a fejezetben. A felsőoktatásban az oktatók tanulása kapcsán felerősödnek azok a megközelítések, amelyek a személyre szabott tanulási utakat (Ihomas, Harden-Ihew, Delahunty Dean, 2016) vagy másképp fogalmazva oktatóközpontú tanulási utakat (Jaramillo-Baquerizo, Valcke & Vanderlinde, 2019) állítják középpontba, az oktatói közösségekben való tanulást és az oktatóközösség tanulását hangsúlyozzk (Cox & McDonald, 2017), a tervezett, rendszerezett, nem egymástól izolált tevékenységekre épülő támogató környezetet emelik ki (Stes & Hoekstra, 2015). Az újabb irányok továbbá arra hívják fel a figyelmet, hogy az oktatói tanulás és oktatásfejlesztés kapcsán különösen lényeges a változások mélyebb természetének, miértjeinek és hogyanjának elemzése csakúgy, mint az eredményesség árnyaltabb értelmezése, az oktatók szakmai fejlődésének és tanulásának a hallgatói eredményesség szempontjabdl valé értékelése (Stes & Hoekstra, 2015; Saroyan & Trigwell, 2015; Chalmers & Gardiner, 2015). Az oktatók szakmai fejlődésének és tanulásának támogatása egyfelől tudatosan tervezett rendszert jelent, nem pedig izolált egy-egy támogató tevékenységet, képzési alkalmat (Stes & Hoekstra, 2015); másfelől minden támogatás általában több egymáshoz kapcsolódó irányt követ (Taylor 8 Znajda, 2015). Emiatt az elmúlt időszakban egyre több olyan tipológia jelent meg, amely a szakmai fejlődés támogatásának megközelítéseit, fókuszait állította középpontba, nem pedig egy-egy tanulási formáját (pl. képzés, oktatók gyakorlati közösségei). Hicks és munkatársai (2010) például négyféle megközelítést azonosítottak a felsőoktatásban: (1) a tanulóközpontú megközelítésbe ágyazott szakmai fejlődési utat, (2) a tanításra vonatkozó tudományosság támogatását, (3) a kapcsolatok és hálózatok kezdeményezését, fejlesztését, valamint (4) az intézményi tanítási stratégiák megismertetését az oktatókkal. A kutatások legtöbbször az első megközelítés vizsgálatára fókuszálnak, ahogyan jelen kötetben is ez a domináns irány, ugyanakkor
