Page 257 [257]
256 e III. Magánszínház-ellenes érvelés és gyakorlat
hangsúlyt kaptak a színészszakszervezet főtitkárának, a szociáldemokrata
párthoz közel álló Staud Gézának a Színház című lapban közzétett véleke¬
dései a színházi élet követendő irányairól." Megfellebbezhetetlennek tűnő
megállapításainak felidézésével nem célom háború előtti, illetve 1957 utáni
impozáns színháztörténeti munkásságának átértékelése. Azt kívánom csupán
jelezni, hogy baloldali értelmiségi reformdiskurzusa milyen érvrendszer¬
re épült, majd ehhez képest milyen elvek és módszerek mentén ment végbe
az államosítás, s az miként hatott Staud pályájára. Azt, hogy 1945 után több
színházi irányító poszton is helyzetbe került, rendezői tanulmányai, kritikusi
felkészültsége mellett politikai bátorsága is indokolhatta. A Színművészeti és
Filmművészeti Kamara közlönye, a Magyar Színészet két cikkben is támadta
Staudot." Egyik írása miatt ki is akarták zárni a szervezetből, majd egy - a Ka¬
mara működésének törvényességét firtató - cikkére voltak kénytelenek rea¬
gálni a lapban. Kevesen vállaltak efféle nyílt konfrontációt a Kamara vezető¬
ségével 1938 után.
A Staud által szerkesztett, széles közönségnek szánt, 1945-ben induló
Színház programadó írása küldetéstudattól fűtve és egybemosva utasítja el
az 1920 utáni magánszínházi korszakot és a Kamara faji alapú jogfosztó in¬
tézkedéseivel fémjelzett időszakot:
, Az elmúlt korszak elposványosította színházi életünket. A művészek nagy
részét lekergette a színpadról, elhurcoltatta vagy megölette. A gyűlöletet tá¬
masztó propaganda szolgálatába állította a színházat, és így lefokozta mű¬
vészi rangját. Műsorpolitikájával, sztárkultuszával és hálószobatitkokban
vájkáló színházi sajtójával a kispolgári ízlés alantas ösztöneit szolgálta ki.
Idegen elemekkel telítette művészi vérkeringésünket és a színjátszást a po¬
litikai prostitúció karjaiba kergette. De elmúlt. Az egész rendszert elfújta
a történelem. Az öntelt képzeletből született eszmetákolmányok összeom¬
lottak, és maguk alá temették törpe óriásaikat. Ha visszanézünk rájuk, csak
undort, megvetést és gyűlöletet érzünk. Eltaszítjuk magunktól és megtagad¬
juk őket. Nincs többé közünk hozzájuk. Szabadok vagyunk."
§ Staud Geza egyetemi tanulmányait Budapesten és Párizsban végezte. Oklevelet szerzett Hevesi Sán¬
dor rendezői tanfolyamán, szerkesztette A Színpad című folyóiratot. 1941-1944 között a Madách
Színház dramaturgja volt. 1945-1948 között a Színház című hetilap szerkesztője. 1957-től nyugdíja¬
zásáig az Országos Színháztörténeti Múzeum, illetve a Színháztudományi Intézet főmunkatársa és
a Gondolat Könyvkiadó szerkesztője volt.
7 Valasz a Magyar Szemlének, Magyar Színészet, VI. évfolyam, 11. szám 1942, november 7., és Magyar
Színészet, V. évfolyam, január, 8.
§ " Staud Géza: Búcsú és üdvözlés, Színház, I. évfolyam, 1945. 1. 3.