Oldal 211 [211]
210 s II. A Budapesti Színigazgatók Szövetsége
tekintettek magukra, mint akik előadáskínálatukkal hozzájárulnak Buda¬
pest - a Trianon utáni közbeszédben kiemelkedően fontosnak tartott — kul¬
turális presztízséhez. Lojalitásérzetüket táplálta, hogy az 1930-as évek kö¬
zepéig vállalkozásuk szabadságát biztosítva érezték. Ennek konstatálása a
BSZSZ közgyűlési beszámolóiban rendre felmerült: , A hatóságok frontjáról
szólva megállapíthatjuk, hogy nem tapasztalhattuk, hogy rólunk nélkülünk
akartak volna intézkedni." Lojalitasukat tizleti/mtvészi céljuk elérése érde¬
kében is hasznosnak vélték.
A továbbiakban egy presztízsvesztési folyamat etapjait, külső és belső per¬
cepcióját vizsgálom, melynek során lojalitásérzetük eddigi komponensei (az
elithez tartozás büszkesége, a vállalkozói környezet nyugalma) fokozatosan
átalakultak. E folyamat értelmezése szempontjából fontos annak leszögezése,
hogy a tisztikar tagjai - belső, illetve külső kommunikációjukban - sohasem
identifikálták magukat a zsidósághoz kötődő csoportként. Meggyőződésük
volt, hogy színházfenntartó szakértelmük révén legitim vezetői a pesti magán¬
színházi mezőnek, melyen belül az 1930-as évek közepéig tagadhatatlan erőfö¬
lénnyel bírtak. Kívülről azonban - sokszor a pesti értelmiség köreiben is - nem
a művészetnek, és nem a magyar kultúrának elkötelezett zsidó csoportként ha¬
tározták meg őket. Egyetlen példa a húszas/harmincas évek fordulóján a pesti
színházi világgal intenzív kapcsolatot ápoló Móricz Zsigmond naplójából:
„Tegnap este elmentem a Színpadi szerzők egyesülete gyűlésére. 24 jelenlevő
közt hárman voltunk keresztények. Huszka Jenő, a Bob herceg, János vi¬
téz szerzője, Bókay János egy szegény talentumtalan törtető, és én. 21 zsidó.
Elnéztem őket. Legnagyobb részüknek torz koponyája van. Elnökölt Heltai
Jenő, az előttünk járó generátiónak ez a tipikus példánya. A leggonoszabb
erkölcsű ember, aki soha senkinek jót nem tett, feleségét eladta Miklós An¬
dornak, s ma is abból él. Most megszerezte a Belvárosi Színház igazgatósá¬
gát Lengyel Menyhérttel, s mint igazgató maradt a szerzők elnöke. [...] Ha
darabot írnak, a zsidóság rossz ösztönei dolgoznak bennük, s azt szolgálják.
Van egy borzasztó mohó zsidó elem, az egész világon homogén. Minden or¬
szágban a keresők s élvezők hada. Roppant tehetségük van a beszervezésre.
De ez a szervezés nem egy nagy s nemes és emberi cél szolgálatára van ¬
tisztán pénzkeresésre. A színház igen jó üzem. A röhögni s bámulni vágyók
gyors kiszolgálása. Emiatt kiölik az összes ideált, sőt abból élnek, az eddigi
ideálok kiheréléséből. Ezekkel a darabokkal elűzték a keresztény elemet,
amely nem bírja nézni a szentségeinek nyílt színen való leszarását."
9 " BSZSZ közgyűlés, dr. Komor Gyula beszámolója, 1937. május 11., OSZK SZT Irattár BSZSZ iratai
225/2974.
1929. szeptember 13., Móricz Zsigmond: Naplók 1926-1929. Budapest, Könyvbazár Kft, 2012, 557.
10