Oldal 210 [210]
Színházi , átállítás" — a pesti magánszínházi mező önszabályozó... s 209
genjeit. Feltehető persze a kérdés, mennyire volt őszinte tekintélytiszteletük,
nem csupán egy a korban általános stiláris normát követtek-e. Azonban ma¬
gánlevelezésükből is az tűnik ki: nemcsak taktikai okokból használták ezt
a stílust, akormányzó réteghez való kapcsolódásaikat büszkeségként, sikeres
mobilitásuk bizonyítékaiként élték meg.
A színigazgatók 1936-tól egybefolyó lojalitás- és válságdiskurzusának
vizsgálata mutat párhuzamokat Laczó Ferenc Felvilágosult vallás és modern
katasztrófa között című kötetének kérdésfeltevésével. A szintén Budapest-köz¬
pontú vizsgálódás célja a szerző szerint a , Horthy-kor magyar zsidó gondol¬
kodásának tematikus feldolgozása, a magyar zsidó értelmiségi diskurzusok
pluralitasanak feltérképezése.”’ A févarosi szinigazgaték lojalitasdiskurzusa¬
val kapcsolatban is felvetődik a K. Horváth Zsolt által a fenti kötet recenzi¬
ójában a zsidó értelmiségi elittel kapcsolatban megfogalmazott feltételezés:
:1938-ig, az első zsidótörvény elfogadásáig a neológ beszédrendet leginkább az
jellemezte, amit Bourdieu és Boltanski megfelelési stratégiának" nevez, s ami
- szinte kritika nélkül - újratermeli az uralkodó politikai beszédrendet.""
E megállapítás esetünkre vonatkoztathatóságának hipotézisét alátámaszthat¬
ja, hogy a BSZSZ-tisztikarban ülő magánszínházigazgatók és intézményeik
a két háború közti kulturális gépezet, a mainstream részei voltak.
Már csak pénzügyi kockázatvállalásuk, a közönség megosztásának veszé¬
lye miatt sem vállalhattak provokatív, a status guo-t megkérdőjelező előadá¬
sokat. Elitből pária-státusba süllyedésük azért is volt számukra oly sokáig
elképzelhetetlen, mert e szabad pályán karriert elért üzletemberek évtizedes,
a hivatalos érintkezésen túli személyes kapcsolatokat ápoltak egyes fővárosi
és állami hatóságok vezetőivel. Pozíciójuknál fogva is ismerték a gazdasági,
politikai és értelmiségi elit meghatározó képviselőit. Roboz Imre, BSZSZ-el¬
nök reprezentatív alkalmakon együtt jelent meg a vallás- és közoktatásügyi
miniszterrel. Ráadásul a színigazgatók lojalitása nem volt egyoldalú. Az or¬
szágos és fővárosi hatóságok prominensei is rendszeresen kikérték a BSZSZ¬
vezetőség véleményét a színházakat érintő ügyekben. A tisztikar tagjai úgy
Roboz Imre BSZSZ-elnök lelkesen számol be amerikai üzlettársának, Frank Farleynek arról, hogy
milyen jelentős társadalmi esemény volt a Vígszínház negyven éves jubileumi ünnepsége 1936. má¬
jus 8-án. Külön kiemeli a vezető politikusok jelenlétét: , Az előadás a kormányzó, a miniszterek és
államtitkárok és a polgármester jelenlétében zajlott és tényleg egy nagy este volt. Az előadás után
fogadást adtam a Fészek klubban (ez a művészek klubja) ahová az összes jelentős művész, szerző,
a társadalmi és pénzügyi élet fontos személyiségei meg voltak híva: tényleg, az egész Budapest’ ott
volt." Roboz Imre levele Frank Farleynek, 1936. május 22, OSZK SZT Irattár Vígszínház iratai 374.
7 — , Budapest szellemi életét azonban súlyának megfelelően, kiemelten kezeli: a magyar főváros ekko¬
riban a neológiai, messze legfontosabb - és a világ egyik legjelentősebb - zsidó központjának, a kon¬
tinens második legnépesebb zsidó városának számított." Laczó Ferenc: Felvilágosult vallás és modern
katasztrófa között: A magyar zsidó gondolkodás a Horthy-korban. Budapest, Osiris Kiadó, 2014, 13.
K. Horváth Zsolt: Mi a - neológ - zsidó? (Laczó Ferenc: Felvilágosult vallás és modern katasztrófa
közt. Magyar zsidó gondolkodás a Horthy-korban), Jelenkor, 59. évfolyam, 2016/1, 120.