»[...] ahogy mentem a Baross utcán, egyből befordultam a Szigetvári utcába.
Már biztonságban éreztem magam. Úgy tűnt, mintha nagyon rég lettem
volna itt. Újból jó érzés volt látni az ismert fűszerest, a hentesüzleteket,
a kocsmäkat, a kifôzdét, a kävémérést.”?
, Azért nem voltam én rossz kislány, messzire nem mentem, csak a házunk
közelében szerettem játszani. Csak akkor éreztem magam biztonságban.
A mozik is jó közel voltak. A Kálvária térnél volt a Józsefvárosi mozi. Ez
volt a legközelebb a Romanelli?"" utcához, de a többi mozi sem volt mesz¬
sze. A Baross utcából nyílt egy kis utca, ebben az utcában volt az Otthon
, Ezek voltak a nyári szórakozásaink. Most eggyel bővült, mióta a Romanelli
utcába jöttünk lakni, estéinket az utcán töltöttük, a házunkkal szemben volt
a Szemklinika, előtte egy nagyméretű, kényelmes pad, esténként ide ültünk,
de nemcsak mi, hanem az utca lakóiból is jó páran hozták a sámlikat, a ki¬
nyithatós székeket, körülültek minket és ott olyan jókat beszélgettünk, me¬
sélgettünk, nevetgéltünk. Kellemes, jó hangulattal teltek el ezek az esték. De
nem is volt ez véletlen, a körülöttünk lévő utcákhoz képest a Romanelli utca
volt a legszélesebb, mind a két oldalán hatalmas lombos fák voltak ültetve,
egyik végét a Ludovika tér, másik végét a Kálvária tér zárta le, így csodála¬
tos, illatos, tiszta levegő árasztotta el az egész utcát."
Összefoglalva tehát az idézetek alapján kibontakozó képet, a muzsikusok
visszaemlékezései egy olyan városnegyedet örökítettek meg, amelyben a
biztonság, az összetartozás, a szűk környezetben való otthonos mozgás, a
pozitív, kellemes élmények voltak a fő alkotóelemek. A Mátyás tér és kör¬
nyéke olyan városi térként tűnik fel, ahol a könyv elején tárgyalt lieu investi
fogalma még belülről működött és a negyed, mint egység, betöltötte azt a
funkcióját, hogy biztonságot, otthonosságot teremtsen. Szembetűnő, hogy
ez a romantizáló diskurzus mennyire élesen szembehelyezkedik a követke¬
ző korszakok kerülettel kapcsolatos beszédmódjaival; a folyamatos lecsúszás
eredményeképpen a rendszerváltás utáni , veszélyes hely", " illetve a ,,cigany¬
gettó" narratíváival. A bemutatott visszaemlékezésekben a VIII. kerület egy
sűrű, dinamikus, élettel teli helyként reprezentálódott, ahova érdemes volt
menni és ahol jó volt időt tölteni, mert mind kulturálisan, mind a hétköz¬
23 Péliné Nyari Hilda 1996: Az én kis életem. T-Twins Kiado. 222.
204 Ma Illés utca.
5 Péliné Nyari Hilda 1996: 273.
206 Peline Nyäri Hilda 1996: 277.
207 Polyák Levente 2005.