Page 80 [80]
Józsefváros története e 79
szélén állhattak a zenész cigányok életét rögzítő kordokumentumban. Végül
meg kell említeni a könyvekben szereplő józsefvárosi romák meglehetős he¬
terogenitását, valamint azt, hogy a , főszereplő" muzsikus cigányság nagyobb
társadalmi távolságra áll az oláh, vagyis nem zenész foglalkozást űző cigá¬
nyoktól, mint a nem cigányoktól."
Békési Ágnes Muzsikusok című munkája a Péliné regényeivel kapcsolat¬
ban megfogalmazottakat támasztotta alá, továbbá a II. világháború előtti
évtizedek kapcsán egy olyan, rendkívül hierarchizált muzsikusréteget írt le,
melyben legfölül éppen a budapesti zenekarok/családok álltak, az arisztok¬
rata/nagypolgári réteg részévé válva. Ezek a családok Békési kutatása alapján
az év nagy részét külföldön töltötték, sokat utaztak Nyugatra, privilegizált
életet éltek." A Muzsikusokban feldolgozott, zenész cigányokkal készített in¬
terjúkból, illetve Péliné regényeiben a VIII. kerület idilli élettérként tűnt fel,
amihez a (roma) lakosok szorosan kötődtek; a háború előtti muzsikus-nar¬
ratívákban a legfontosabb jellemzők az otthonosság érzet, a megbecsültség,
valamint a rendőrökkel való félelem nélküli kapcsolat voltak. Továbbá, úgy
tűnik, ezekben a diskurzusokban nem volt még akkora szakadék romák és
nem romák között, összefoglalva tehát azt állapíthatjuk meg, hogy a külön¬
böző szintek, az intézményesült világ és a saját közösség szintjei még nem
teljesen váltak szét egymástól, a helynek egy konfliktusmentes narrációja jött
létre.
:.. Mint fiatal gyerek ott töltöttük az estéket a haverokkal. Néztük, ahogy
az öregek játszanak, mutatják egymásnak az új fogásokat. Sokan gádzsók
is ácsorogtak ott, hallgatták a cigányzenét. Tiszteltek bennünket. Akkor
eszükbe se jutott a cigányozás! Még a rendőrök is félórákat ácsorogtak ott,
hogy szórakozzanak kicsit."
„[A Matyas terre] mindenki kijárt. Emlékszem, keresztapámék ott laktak
a Dankó utcában. [...] Egyszer csak zenét hallottam, meg hangoskodást,
mentem a hangok után és egyszer csak ott találtam magam a Mátyás téren.
Rengeteg zenész, gyerekek, szép lányok, na mondom, itt a helyem. [...] Ak¬
koriban este ötig tele volt a tér. Hajnali kettő után meg a Kulacsban, a Víg
matrózban, a Nemzeti előtt lehetett találkozni. [...] A rendőrök is szerették
a cigányzenét! Tudták, hogy mit csinálunk. Békén hagytak bennünket. Meg
aztán mi akkor nagymenők voltunk. Kik jártak abban az időben külföldre?
A sportolók meg a cigdnyzenészek.””
9 Durst Judit 2003.
200 Békési Ágnes 2003: Muzsikusok. Pont Kiad6. Budapest. 31-32.
201 Békési Agnes 2003: 40.
202 Békési Ágnes 2003: 40-41.