kiemelte, hogy a József körút, Rákóczi út, Baross utca, Népszínház utca által
 határolt terület egységes és nagyvárosias beépítése mögött olyan különleges
 hangulatú kisvárosias, olykor falusias jellegű utcák, tömbök, beépítések ta¬
 lálhatók, amelyek építészetileg az 1990-es évekre szinte egyedül képviselték
 a főváros XIX. századi, kisvárosiasabb korszakát."
 
A VIII. kerület betelepüléstől a XX. század közepéig tartó történetének
 összefoglalásakor, illetve az államszocialista időszak urbanizációs és vá¬
 rospolitikai döntéseinek elemzésekor még egyszer hangsúlyozni kell, hogy
 a Józsefváros múltjára vonatkozó szakirodalom igen szegényes, és ami még
 feltűnőbb, éppen a roma népesség betelepülésének, térfoglalásának pontos
 története, az ehhez szükséges forrásanyag hiányzik belőle gyakorlatilag teljes
 mértékben. Úgy tűnik tehát, hogy hasonló mélyfúrás, mint amelyet Gyáni
 Gábor, Szívós Erika vagy Nagy Ágnes végeztek - akár egy egész városrész,
 akár egy bérház kapcsán, társadalom- és várostörténetet ötvözve -, a józsef¬
 városi roma lakosság kapcsán nem igazán kivitelezhető."? Ami az ällamszo¬
 cializmus időszakát illeti, a korabeli forrásokból igen ellentmondásos kép
 rajzolódott ki: bár a hivatalos kerülettörténeti munkák nagyrészt éppen ezen
 időszak alatt születtek, a korabeli politikai ideológia miatt nem hangzott el
 semmilyen, a romákkal kapcsolatos megállapítás. A másik oldalon azonban,
 levéltári kutatásaim során számos olyan pártiratot, feljegyzést találtam a vo¬
 natkozó korszakra, melyben a józsefvárosi cigányok, mint a kerület beillesz¬
 kedni nem tudó, bűnöző, , veszélyes elemei" voltak számontartva. Ebben a
 fejezetben így, akarva-akaratlanul is összefonódtak a , történeti tények" és
 a városnegyeddel kapcsolatos diskurzusok szintjei. Különösen nehéz, talán
 lehetetlen is lenne ugyanis szétválasztani azokat az adatokat, méréseket, tör¬
 téneti leírásokat, melyek az , elcigányosodó"? VIII. kerülethez tartoznak (töb¬
 bek között éppen a cigányság ambivalens megítélése, számon tartása miatt),
 és azokat a hivatalos, a szocialista időszakban burjánzó beszédmódokat, me¬
 lyek a Józsefvárosra mint bűnös helyre reflektálnak. Onnantól ugyanis, hogy
 a , veszélyes hely", a slum képe kialakult, a társadalmi valóság összemosódott
 az előítéletekkel, szimbolikus képzetekkel. Ahogy Nagy-Csere Áron idézi Ni¬
 edermüllert és a pszichológus-antropológus Stanley Milgramot, a kulturáli¬
 san marginalizált városrésszel kapcsolatos előítéletek és elképzelések , térbe¬
 lileg objektiválódnak", az így létrejövő szimbolikus rendszer pedig nemcsak
 reprezentálja, hanem újra is termeli a tapasztalatot. Az így létrejövő mentális