Seite 67 [67]
66 e Köztes terek
kiemelte, hogy a József körút, Rákóczi út, Baross utca, Népszínház utca által
határolt terület egységes és nagyvárosias beépítése mögött olyan különleges
hangulatú kisvárosias, olykor falusias jellegű utcák, tömbök, beépítések ta¬
lálhatók, amelyek építészetileg az 1990-es évekre szinte egyedül képviselték
a főváros XIX. századi, kisvárosiasabb korszakát."
A VIII. kerület betelepüléstől a XX. század közepéig tartó történetének
összefoglalásakor, illetve az államszocialista időszak urbanizációs és vá¬
rospolitikai döntéseinek elemzésekor még egyszer hangsúlyozni kell, hogy
a Józsefváros múltjára vonatkozó szakirodalom igen szegényes, és ami még
feltűnőbb, éppen a roma népesség betelepülésének, térfoglalásának pontos
története, az ehhez szükséges forrásanyag hiányzik belőle gyakorlatilag teljes
mértékben. Úgy tűnik tehát, hogy hasonló mélyfúrás, mint amelyet Gyáni
Gábor, Szívós Erika vagy Nagy Ágnes végeztek - akár egy egész városrész,
akár egy bérház kapcsán, társadalom- és várostörténetet ötvözve -, a józsef¬
városi roma lakosság kapcsán nem igazán kivitelezhető."? Ami az ällamszo¬
cializmus időszakát illeti, a korabeli forrásokból igen ellentmondásos kép
rajzolódott ki: bár a hivatalos kerülettörténeti munkák nagyrészt éppen ezen
időszak alatt születtek, a korabeli politikai ideológia miatt nem hangzott el
semmilyen, a romákkal kapcsolatos megállapítás. A másik oldalon azonban,
levéltári kutatásaim során számos olyan pártiratot, feljegyzést találtam a vo¬
natkozó korszakra, melyben a józsefvárosi cigányok, mint a kerület beillesz¬
kedni nem tudó, bűnöző, , veszélyes elemei" voltak számontartva. Ebben a
fejezetben így, akarva-akaratlanul is összefonódtak a , történeti tények" és
a városnegyeddel kapcsolatos diskurzusok szintjei. Különösen nehéz, talán
lehetetlen is lenne ugyanis szétválasztani azokat az adatokat, méréseket, tör¬
téneti leírásokat, melyek az , elcigányosodó"? VIII. kerülethez tartoznak (töb¬
bek között éppen a cigányság ambivalens megítélése, számon tartása miatt),
és azokat a hivatalos, a szocialista időszakban burjánzó beszédmódokat, me¬
lyek a Józsefvárosra mint bűnös helyre reflektálnak. Onnantól ugyanis, hogy
a , veszélyes hely", a slum képe kialakult, a társadalmi valóság összemosódott
az előítéletekkel, szimbolikus képzetekkel. Ahogy Nagy-Csere Áron idézi Ni¬
edermüllert és a pszichológus-antropológus Stanley Milgramot, a kulturáli¬
san marginalizált városrésszel kapcsolatos előítéletek és elképzelések , térbe¬
lileg objektiválódnak", az így létrejövő szimbolikus rendszer pedig nemcsak
reprezentálja, hanem újra is termeli a tapasztalatot. Az így létrejövő mentális
18 Perczel Anna 1992: A Közép-Józsefváros északi területére készülő részletes rendezési terv program¬
ja. Tér és Társadalom. 3-4. 90.
159 Szívós Erika 2010: Az István (Klauzál) tér lakói a 19-20. század fordulóján, avagy a zooming in mód¬
szere társadalomtörténetben. In Bódy Zsombor, Horváth Sándor, Valuch Tibor (szerk): Megtalálha¬
tó-e a múlt? Tanulmányok Gyáni Gábor 60. születésnapjára. 481-499.