Page 177 [177]
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN
Szándékosan kihagytam az idézetből a leghíresebb szakaszt a kormányos és
a hajó metaforájával. E metafora révén Descartes arról igyekszik meggyőzni az
olvasót, hogy tudja, a testfogalomra helyezett kivételesen nagy hangsúly ellenére
szüksége van az eszes lélekre, s e lélek szoros egyesülésére a testtel. Különben
ugyanis értelmezhetetlenné válik az egész ember tudatos ténykedése és más
jelenségek is. Kihagytam ezt a szakaszt, mert meg kívántam mutatni, milyen
könnyen figyelmen kívül hagyhatjuk anélkül, hogy szükségképp fellépne az ol¬
vasóban az érzés, hogy valami lényeges hiányzik. Így történhetett, hogy az olyan
kései értelmezők, mint épp Dilthey, s az ő nyomdokaiban bizonyára Misch is,
könnyen arra a következtetésre juthattak, hogy Descartes valódi álláspontja —
vagy legalábbis az az álláspont, amelyet az Értekezés közvetített a karteziánus
természetfilozófia követőinek — a test és a lélek függetlensége volt. Ez pedig
óhatatlanul magában foglalta a végzetes szakadást az emberi lényben, amely
azoknak a tudományoknak a függetlenségéhez és diadalmas sikereihez vezetett,
melyeknek a testi természet az egyetlen sajátos tárgyuk, s amelyek törvényei és
módszerei megkérdőjelezhetetlen alapul szolgálnak az összes többi diszciplína
számára, melyek a tudományosság igényével lépnek fel. Dilthey-nek akár még
fel is tűnhetett a Le monde-ot és a De Thomme-ot olvasván, hogy e művek ma
ismert szövegében nincs nyoma annak, hogy Descartes valóban leírta bennük
az eszes lelket — annak ellenére, hogy erre vonatkozó idézetünk első mondata
múlt időt használ.
Dilthey számára ez végzetes tévedésnek, sőt, akár még egyfajta öncsalásnak
is tűnhetett, amennyiben az autonóm emberi elme azzal áll elő, hogy sajátos
tevékenységét visszavezeti egy másik terület törvényeire, s ezáltal önmagát szi
jurisból alterius jurisszá teszi.
Ezzel a kijelentéssel pedig máris Dilthey írására térünk át, amelyet az Érteke¬
zés a módszerről pandanjának tekinthetünk. Dilthey meggyőződése Descartes
végzetesnek tekintett tévedéséről ugyanakkor nem vonja magával a javaslatot,
hogy vissza kellene térnünk a hagyományos idealista metafizika álláspontjához,
amely határozottan leszögezné, hogy az elme azonos az ember lényegével, a testet
pedig el kell hanyagolni mindazokkal a tudományokkal együtt, amelyek a testi
univerzum törvényeit kutatják. Írásának Dilthey számára megkérdőjelezhetetlen
kiindulópontja, hogy az emberi lényt valóságos pszichofizikai egységként kell
felfogni, vagyis a DDescartes-idézetből kihagyott szövegrésznek a kormányossal és
hajójával szükségképp központi szerepet kell játszania. S most idézzük Descartes
eddig csak körüljárt szövegét.
* 176 +