Page 177 [177]
OCR
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN Szándékosan kihagytam az idézetből a leghíresebb szakaszt a kormányos és a hajó metaforájával. E metafora révén Descartes arról igyekszik meggyőzni az olvasót, hogy tudja, a testfogalomra helyezett kivételesen nagy hangsúly ellenére szüksége van az eszes lélekre, s e lélek szoros egyesülésére a testtel. Különben ugyanis értelmezhetetlenné válik az egész ember tudatos ténykedése és más jelenségek is. Kihagytam ezt a szakaszt, mert meg kívántam mutatni, milyen könnyen figyelmen kívül hagyhatjuk anélkül, hogy szükségképp fellépne az olvasóban az érzés, hogy valami lényeges hiányzik. Így történhetett, hogy az olyan kései értelmezők, mint épp Dilthey, s az ő nyomdokaiban bizonyára Misch is, könnyen arra a következtetésre juthattak, hogy Descartes valódi álláspontja — vagy legalábbis az az álláspont, amelyet az Értekezés közvetített a karteziánus természetfilozófia követőinek — a test és a lélek függetlensége volt. Ez pedig óhatatlanul magában foglalta a végzetes szakadást az emberi lényben, amely azoknak a tudományoknak a függetlenségéhez és diadalmas sikereihez vezetett, melyeknek a testi természet az egyetlen sajátos tárgyuk, s amelyek törvényei és módszerei megkérdőjelezhetetlen alapul szolgálnak az összes többi diszciplína számára, melyek a tudományosság igényével lépnek fel. Dilthey-nek akár még fel is tűnhetett a Le monde-ot és a De Thomme-ot olvasván, hogy e művek ma ismert szövegében nincs nyoma annak, hogy Descartes valóban leírta bennük az eszes lelket — annak ellenére, hogy erre vonatkozó idézetünk első mondata múlt időt használ. Dilthey számára ez végzetes tévedésnek, sőt, akár még egyfajta öncsalásnak is tűnhetett, amennyiben az autonóm emberi elme azzal áll elő, hogy sajátos tevékenységét visszavezeti egy másik terület törvényeire, s ezáltal önmagát szi jurisból alterius jurisszá teszi. Ezzel a kijelentéssel pedig máris Dilthey írására térünk át, amelyet az Értekezés a módszerről pandanjának tekinthetünk. Dilthey meggyőződése Descartes végzetesnek tekintett tévedéséről ugyanakkor nem vonja magával a javaslatot, hogy vissza kellene térnünk a hagyományos idealista metafizika álláspontjához, amely határozottan leszögezné, hogy az elme azonos az ember lényegével, a testet pedig el kell hanyagolni mindazokkal a tudományokkal együtt, amelyek a testi univerzum törvényeit kutatják. Írásának Dilthey számára megkérdőjelezhetetlen kiindulópontja, hogy az emberi lényt valóságos pszichofizikai egységként kell felfogni, vagyis a DDescartes-idézetből kihagyott szövegrésznek a kormányossal és hajójával szükségképp központi szerepet kell játszania. S most idézzük Descartes eddig csak körüljárt szövegét. * 176 +
