Page 178 [178]
AZ APRO DESCARTES- ES AZ APROLEKOS CARDANO-FEJEZET
Az sem elég, hogy úgy legyen belehelyezve a testbe, mint kormányos a hajdjaba, talan
csak azért, hogy ennek tagjait mozgassa, hanem szorosabban kell vele összekapcsolód¬
nia és egyesülnie, hogy ezenkívül a miénkhez hasonló érzelmei és vágyai lehessenek,
s így igazi embert alkosson."
Dilthey úgy kellett gondolja, hogy az emberről szóló tudományok egész prob¬
lematikájának megoldókulcsa éppen az, hogy Descartes-nál komolyabban kell
venni ezt a metaforát és nagyobb terhet kell helyezni rá. Mint a bevezetésünkben
is említettük, az emberben óhatatlanul fölmerül Descartes Erzsébet hercegnőnek
1643. május 21-én és június 28-án írt levele, amelyekben arról beszél, hogy van
ugyan , bizonyos elsődleges eredeti fogalmunk? a test és a lélek egységéről, de
[...] csak akkor válunk képessé a lélek és a test egységének felfogására, ha csakis az
egyszerű életben és a mindennapi beszélgetések során előforduló dolgokra figyelme¬
zünk, s tartózkodunk az elmélkedésektől és a képzeletet foglalkoztató dolgok tanul¬
mänyozäsätöl.?”
Dilthey a filozöfiät nyilvänvalödan az „egyszerü életben" kívánja meggyökereztet¬
ni, s ahelyett, hogy utólag posztulálná ennek létezését és filozófiai szerepét, olyan
autonóm területként próbálja értelmezni, amelyet kiindulópontul választva eltű¬
nik még a külvilág létezésének az a problémája is, amely Descartes-ot az Istenre
épülő lehatárolt metafizikájának kialakítására késztette. Mint már korábban
említettük, itt érdekes út nyílik a Dilthey és Husserl álláspontja közötti különb¬
ség megragadásához. Míg Husserl nézete szerint ugyanis Descartes tévedése
abban rejlik, hogy visszatért a külső világhoz, olyan gyorsan elhagyván a tiszta
gondolkodás újonnan felfedezett világát, amilyen gyorsan csak lehetett, addig
Dilthey épp azt veti Descartes szemére, hogy elhagyta az énnek mint egységes
pszichofizikai entitásnak az álláspontját.?" Ilyen pillanatokban merülhet föl egy¬
általán a kétely a rajtunk kívüli világ valóságát illetően, ami nem történhetnék
meg, ha igazán komolyan vennénk a kormányos és a hajója metaforát, hogy
visszatérjünk ehhez a ponthoz. Dilthey szerint ez a kétely csak akkor merülhet
föl, ha lehatároljuk , világban-benne-létünket" (nem szándéktalanul alkalmazom
Heidegger kifejezését) a ,puszta megjelenítésre" — vagyis az értelemmel művelt
metafizikára és a képzeletet segítségül hívó fizikára —, ahelyett, hogy azonosíta¬
nánk a , pszichofizikai életegységgel". Hiszen
319 Uo.
320 Descartes: Test és lélek, morál, politika, vallás, 107. Saját kiemelésem.
321 , Maga a [pszichofizikai] életegység [az], mely osztatlan létezésünk közvetlen érzésével tölt el
bennünket [...]", ahogy Dilthey fogalmaz. Dilthey: A történelmi világ felépítése, 31.
* 177 +