Page 169 [169]
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN
1637-ben pedig előlépett Descartes Discours de la méthode-jával, amely fénytől átjárt és
világos, s mint ilyen, az ész és az akarat nemesi uralmáról tanúskodik; a francia szellem
lenyomata jelent itt meg, ahogyan az nem is csekély részben épp Descartes gondolko¬
dásának modelljét követve formálódott, egy nagy gondolkodó fejlődésmenete, éspedig
magának a megismerésnek az ő módján felfogott összefüggéséből tudatossá téve."
Már említettük, hogy a Descartes-ról szóló szövegrészek is terjedelmesebbek és
elmélyültebbek lettek volna, mint mai formájukban. Talán még külön fejezetet
is alkottak volna, amiről a mostani változatban nincs szó. Van azonban egy
ennél sokkal zavarba ejtőbb vonása annak, ahogyan Misch kezeli Descartes¬
ot. Mert nem csupán arról van szó, hogy kissé felszínesen dicséri az Értekezést
kiemelkedő jelentőségű önéletírásként, hanem arról is, hogy csakugyan nem
kapott külön fejezetet, miközben jelentőségben legalábbis nem szorul Abélard
mögé, aki végül könyvet kapott a könyvben. E rejtély megértéséhez a filozófiai
álláspontok fölidézésére van szükség, amihez célszerű visszanyúlnunk ahhoz,
amit a bevezető részekben elemeztünk, ti. hogyan épült rá Misch történeti fő¬
műve Dilthey két értelemben is emfatikus önéletírás-koncepciójára. Először is
a koncepciót Dilthey azért alakította ki, hogy megragadja valamiképp az auto¬
bio-gráfia etimológiailag is értelmezhető pregnáns értelmét, az , élet-amint-írja¬
önmagát" gondolatát. Az emfázis másik értelme pedig az volt, hogy segítségével
remélte megtalálni az alapkövet a történeti tudományok , objektív" megalapozása
számára. A hagyatekban fennmaradt fragmentumok közül ennek felmutatására
idéztünk részleteket arról, hogy az önéletírások ,, az életről folytatott elmélkedés
(Besinnung) legközvetlenebb kifejeződései", vagy hogy
[a]z ônéletiräs az a legfőbb és legtanulságosabb forma, amelyben az élet megértésével
találkozunk. [...] az, aki megérti ezt az életutat, azonos azzal, aki létrehozta. Ebből
adódik a megértés különleges bensőségessége. Ugyanaz az ember, aki az összefüggést
keresi az élettörténetében, már képzett különböző szempontok szerint egyfajta össze¬
függést az életében, mindabban, amit életének értékeiként érzett, amit céljaiként meg¬
valósított, élettervként fölvázolt (entworfen hat), amit visszatekintve fejlödesekent, elö¬
retekintve életének alakulásaként/alakításaként (Gestaltung) és a benne megvalósítani
próbált legfőbb jóként megragadott — és most ezt az összefüggést kell kimondania.?"5
307 „Und nun trat 1637 Descartes mit seinem »Discours de la méthode« hervor, durchleuchtet
und klar, das Zeugnis von der Adelsherrschaft der Vernunft und des Willens; das Abbild des
französischen Geistes, wie er nun und nicht zum geringen Teil an Descartes sich formte,
erschien hier der Entwicklungsgang eines großen Denkers, aus dem Zusammenhang der
Erkenntnis selbst, wie er ihn begriff, bewußt gemacht.” Misch: Geschichte der Autobiographie,
Vierter Band, zweite Hälfte, 736.
308 Bacsó — Csikös — Lakatos: Filozöfiai hermeneutika, 68. (A forditäst mödositottam.)
* 168 *